A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán végzett mint gyógytornász – fizioterapeuta. Páciensei főként a helytelen testtartásból, ülő munkavégzésből fakadó mozgásszervi fájdalmak (derék-, nyak-, hát-) kapcsán keresik fel, de hobbi – és profi sportolók sérüléseinek (pl. bokaficam, vállsérülés, térdfájdalom) kezelésében is nagy tapasztalattal rendelkezik. Palotás Andrea gyógytornász – fizioterapeutával beszélgettünk.
Milyen korosztály jön hozzád kezelésre?
A vendégeim főleg a középkorú, aktív dolgozó korosztályt képviselik, akik már sokkal tudatosabbak, és jobban odafigyelnek önmagukra. A fiatalok, a 20 év körüliek jellemzően akkor jönnek, ha van egy olyan idősebb családtag vagy barát, aki felhívja rá a figyelmet, hogy gyógytornával számtalan probléma orvosolható. A 60+-os korosztálynak pedig egy figyelmes unoka mondhatja: nem muszáj fájdalommal élni idősebb korban sem!
A médiából ömlik, hogy ha fáj valamid akkor vegyél be egy fájdalomcsillapítót. Mi kell ahhoz, hogy az ember abbahagyja a gyógyszerszedést és szakemberhez forduljon?
Talán az, hogy az embernek egy idő után elege legyen a folyton visszatérő fájdalomból. Nem kell megvárni a januárt (nevet). Van az az állapot, hogy kell a gyógyszer, de nem feltétlenül és mindenek felett. Aki már járt gyógytornán, tudja, milyen jól lehet fájdalmat csillapítani akár egy manuális kezeléssel vagy különböző gyakorlatok végzésével. Sokat tud segíteni az is, ha van egy olyan rokon, barát vagy ismerős, aki már járt szakembernél, és első kézből meséli el, hogy neki mennyi mindent segített.
Milyen típusú kezelésekkel segíted a hozzád fordulókat?
Első alkalommal egy állapotfelméréssel kezdünk, amikor is pontosan és részletesen átbeszélünk mindent, ami az adott fájdalommal, sérüléssel kapcsolatos. Ez alapján lehet eldönteni, hogy a terápia során milyen kezelések szükségesek. Ez ideális esetben csapatmunka, ahol a csapat tagjai a vendég és a terapeuta. Véleményem és tapasztalataim szerint, ez így a leghatékonyabb. A gyógytorna kezelések alkalmával használok ún. manuális, azaz kézzel végzett technikákat, amely speciális fogásokból áll. Célja lehet a feszes, merev területek lazítása, mobilizálása, a fájdalom csillapítása, a mozgástartomány növelése. Ez azonban önmagában a legtöbbször nem elegendő, és ki kell egészíteni különböző aktív gyakorlatokkal, melyeket a vendég megtanul, és otthon önállóan is tud végezni.
Mi az, ami a legtöbb embernek problémát okoz?
Úgy gondolom, derék, nyak és váll panasza van a legtöbb embernek és azoknak is, akik hozzám fordulnak.
Miből fakadnak? Kiderül?
Legtöbbször szerencsére igen, de nem mindig. Ilyenkor sokan gondolhatnak arra, hogy “azért fáj a derekam, mert az Anyukámnak is fájt”. Azonban ez így nem teljesen igaz. Néhány kivételtől eltekintve (pl. Bechterew-kór, ami derékfájással jár és a betegséget okozó gén örökölhető) legtöbbször azokat a szokásokat vesszük át, amik a derékfájás kialakulását elősegítik. Egy adott probléma feltárásában azonban sokszor sokkal távolabbi dolgokra is gondolni kell, így számtalan összefüggést találhatunk pl. a különböző stresszhatások, pszichés állapot, táplálkozás, korábbi sérülések, folyadékfogyasztás kapcsán is.
Akkor mondhatjuk, hogy fizikai és lelki okai is lehetnek a fájdalomnak?
Alapvetően igen. Ha lelkileg jól vagyok, valószínűleg kevésbé fáj valamim, és fordítva is igaz, ha testileg rendben vagyok, jó eséllyel lelkileg is. Biztosan mindenki tapasztalt már ilyet. A gyógyulásban nagy segítségünkre lehet, ha pozitívan gondolkodunk, és ami még ennél is fontosabb, elhisszük, hogy meg tudunk gyógyulni teljesen! A fizikai okok, aszimmetriák, eltérések, szokások talán egyértelműbbek, mert láthatóak, megfoghatóak, ezért sokak számára egyszerűbb ezen változtatni. Előfordul azonban, hogy a lelki dolgokat az ember eleinte észre sem veszi, nem lehet beskatulyázni, tapintani, látni. Ezek sokszor ugyanannyira befolyásolnak egy-egy derékfájást, nyakfájást, mint a fizikai dolgok. Számtalanszor mesélnek arról a vendégeim, hogy egy stresszesebb időszak, magánéleti vagy munkahelyi válság stb. mennyire negatívan befolyásolja a gyógyulási folyamatokat.
Volt olyan, akin nem tudtál segíteni? Ilyenkor mi a teendő?
Volt, de szerencsére nem sokszor történt ilyen. Az, hogy egy ember derékfájása nem reagál a kezelésekre, vagy csak viszonylag sokára, mindig további érdekes kérdéseket vet fel, hogy vajon mi állhat még az adott probléma mögött, és mit lehet még tenni annak érdekében, hogy elkezdődjön egy pozitív folyamat. Szakemberként természetesen azon terápiákban gondolkodom elsősorban, amiket ismerek és alkalmazok, de ha szükséges, konzultálok még más kollégákkal is, vagy javaslok más terápiát, terapeutát. A gyógytornának egyébként is remek kiegészítői vannak, ilyen lehet a masszázs, fizikoterápia, dietetika, de egyéb alternatívákkal is nagyon hatásosan tud működni, mint pl. pszichológus, kineziológus, craniosacralis terápia, családállítás stb.
Ezen kívül még a hozzáállás is rendkívül sokat számít. Nem mindegy, hogy a vendégem mennyire fogadta meg pl. azokat az ergonómiai tanácsokat, amiket a legelső alkalommal kapott, vagy milyen gyakran végzi otthon is a különböző gyakorlatokat, illetve hogy azokat helyesen kivitelezve végzi-e. De ezek egyértelműen kiderülnek a gyógytorna alkalmak során.
Muszáj tudatosnak lenni, ha a gyógyulás útjára szeretne lépni valaki?
Nem muszáj, de szinte hihetetlen, mennyit tud segíteni mindenben. Ha tudatos vagyok, jobban odafigyelek magamra. Ha jobban odafigyelek magamra, előbb észreveszem, ha mondjuk görnyedten ülök (ki is húztam magam gyorsan – a szerk.) Ha észreveszem, hogy görnyedten ülök, akkor ki tudom húzni magam és jó eséllyel oda tudok figyelni arra, hogy ez így is maradjon. A helyes testtartás által a gerincem egészséges, fiziológiás görbületet vesz fel, a csigolyák, porckorongok fiziológiásan terhelődnek. Nem nyomom össze a tüdőmet, ezáltal tudok jó mélyeket lélegezni, ami által sok- sok friss oxigénhez jut a szervezetem, ami alapvetően szükséges a jó minőségű élethez.
De ez csak egy példa, számtalan más dolgot tudnék említeni. A szakmámban többek között azt is szeretem, hogy el lehet mesélni a vendégeknek például ezt a folyamatot. Ez amiatt is fontos, mert ha megérti azt, hogy miért jobb, hogy egyenes háttal üljön, ne görnyedve, talán jobban eszébe jut legközelebb. Ezáltal közelebb kerülhetünk a célunkhoz.
Aki sportol valamit, annak van testtudata?
Általában igen, de nem mindig. Nem mindegy, ki mit sportol, és azt mennyire csinálja komolyan. Van, hogy még mindig találkozom olyannal, aki sportolás előtt pl. nem melegít be, vagy nem nyújt a végén. Szerintem ez is a tudatosság, a testtudat része.
Apró változásokkal már nagy dolgokat érhetünk el?
Abszolút így gondolom. Mint ahogy egy adott fájdalom kialakulásában is számtalan, apró tényező is szerepet játszik. Ha ezeket az apró dolgokat meg tudjuk határozni, kiderülhet, hogy pl. nem jó magasságban használom a monitort, vagy nem ér le a lábam a talajig, miközben ülök. Ilyenkor nincs más teendő, mint feljebb emelem a monitort vagy rakok alá pár könyvet, illetve lejjebb állítom a székemet, ha lehet, ha pedig nem, akkor a talpam alá is rakok mondjuk valamit. Ezek kis dolgoknak tűnnek ugyan, de a többi “aprósággal” együtt összeadódva már nagyon is számítanak.
Az első alkalommal, az állapotfelmérés során ezekről is szó van. Átbeszélünk gyakorlatilag minden olyan kisebb-nagyobb dolgot, amik az adott problémával összefüggésben lehetnek. Az ergonómia – hogy a monitorom szemmagasságban van-e vagy sem, hogy egyenes vagy görnyedt háttal emelem fel a kislányomat a kiságyából, vagy hogyan emelek ki egy karton ásványvizet a kocsiból – a legtöbbször egy olyan terület, ahol van mit megbeszélnünk. De a vízfogyasztás, táplálkozási szokások, alvás mennyisége és minősége, a stresszhatások, korábbi hegek, sérülések, sportolási szokások vagy annak hiánya is mind- mind befolyásoló tényezők.
Ideális esetben, ha észleli az ember, hogy mondjuk fáj a dereka, nem halogat éveken, évtizedeken keresztül, hanem a probléma megjelenését követően hamar szakemberhez fordul. Ilyenkor általában rövidebb idő alatt várható gyógyulás. Természetesen ha már régebb óta fennáll a fájdalom, akkor is lehet javulás, de legtöbbször hosszabb, kitartó munkára van ilyenkor már szükség vendég és terapeuta részéről egyaránt.
Tehát még a táplálkozásnak is szerepe lehet?
Természetesen a táplálkozási szokások, az elfogyasztott táplálék mennyisége és minősége, a folyadékfogyasztás is fontos tényezők. Sokan szenvednek különböző étel intoleranciától, vagy bél gyulladásos állapottal járó betegségtől, cukorbetegségtől, refluxtól, ezekről – úgy gondolom -, jó tudomást szerezni. Gyógytornászként természetesen elsősorban a mozgató rendszerre gyakorolt hatásaikat keresem, a saját kompetenciámon belül maradva.
Egyre többet hallom, hogy nem mindegy, hogyan lélegzünk.
Igen. Visszautalnék arra, amiről korábban beszéltünk, hogy testtartástól függően hol görnyedve „összenyomjuk” a tüdőnket, hol kihúzva magunkat nagyobb „hely” van lélegezni. Nézze csak meg mindenki nyugodtan saját maga is, mit tapasztal, mi a különbség a kettő között. Sajnos nagyon sokan a nap nagy részét görnyedten ülve töltik, ilyenkor szinte esély sincs egy mély, nyugodt, nagy légvételre. A vendégeimnek azt szoktam javasolni, hogy otthon, nyugodt körülmények között számolják meg, hány másodperc alatt szívják be a levegőt, majd mennyi idő alatt fújják ki. Majd azt is, tudják-e kétszer annyi idő alatt beszívni majd kifújni a levegőt. Sokaknak ez szinte kihívásnak számít, amit gyakorolni kell. A légzés alapvetően automatikus, de bizonyos ideig akaratlagosan szabályozható, így a jóga, pilates, tai chi, de még a gyógytorna egyes elemei is légzéshez, légvételhez kötöttek lehetnek.
Mi a véleményed a szakrendelőkben vagy a kórházakban zajló, állami kezelésekről?
Én is dolgoztam kórházban, osztályon főként, de szakrendelőben is, és szerettem is ott dolgozni. Ott általában csoportos foglalkozások voltak, ritkán volt csak lehetőség egyéni kezelésekre. Az ott dolgozó orvos kollégák, reumatológusok, ortopéd orvosok, traumatológusok, neurológusok egyre gyakrabban írják ki pl. a derékfájósokat, váll panaszosakat, bokaficamosakat gyógytornára. Van, hogy elég a csoportos gyógytorna, van, hogy nem, ez sok mindentől függ. Hiszem, hogy a kollégáim, akár kórházban, akár magán ellátásban dolgoznak, a lehetőségekhez mérten legjobb tudásuk szerint azon dolgoznak, hogy a hozzájuk forduló emberek életminősége javuljon, fájdalma csökkenjen, panaszai csökkenjenek, illetve szűnjenek meg.
Neked sosem fáj a derekad?
Igazából nem, fájni még sosem fájt. Olyan viszont előfordult már, hogy éreztem, hogy van derekam, és ezzel foglalkozni kell.
És akkor mit csinálsz?
Tulajdonképpen azt, amit a vendégeimnek is mindig javasolok. Elmegyek masszázsra, hengerezek, lazítok, mobilizálok, erősítek, stabilizálok, jobban odafigyelek magamra. Mikor mire van szükség. És nem, nem veszek be gyógyszert! (nevet)
Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:
Állítsd össze a tányérodat okosan!
Az egészséget sokkal könnyebb megőrizni, mint utólag helyreállítani…
