Amikor hajnali kettőkor kimész az utcára, az első benyomásod az, hogy valahol kora délután lehet. A magas hegyek júliusban is fehér kucsmát hordanak és ha te éjfélkor indulsz el túrázni, senki nem tart érte bolondnak.
Az élet az északi szélesség 67. fokán hektikus, kiszámíthatatlan és soha nem unalmas. Legalábbis szerintem. Minden egyes esőzés után új vízesések képződnek a körülöttem magasodó hegységek meredek oldalán. A természet mindig újat fest elénk. Minden nyári éjszakán, mikor sötétnek kellene lennie, csak a napsugarak cikáznak a felhőkön, narancssárgára, majd rózsaszínre festve az eget. Majd egy komótos fél óra múlva a Nap újra előbukkan, mintha esze ágában sem lenne lenyugodni. Süt éjjel. Süt nappal. A madarak csicseregnek, a sirályok rikácsolnak, úgy hangzanak, mintha soha egyetlen percet sem aludnának.
(kép készült 01:24 – nem délután, hanem éjszaka.)
Jelenlegi lakhelyem Svolvær a Lofoten-szigetek legnagyobb „városa”. Az egyik legfontosabb kikötőváros, kapuja a szigetcsoport felfedezésére indulóknak.
A Lofoten-szigetek évente több millió látogatót vonzanak. Sokan a fehér éjszakák miatt érkeznek, mások bálnalesre, túrázni, biciklizni vagy egyszerűen csak beleszeretni ebbe a szigetvilágba.
Ha a városközpontból a hegyek felé nézel, azonnal észreveszed az impozáns, Svolværgeita nevű sziklaformát, ami fordításban Svolværi kecskét jelent. Ez a város jelképe, és talán Lofoten egyik legismertebb sziklaformációja. Tapasztalt túrázók/hegymászók rendszeresen ugranak át a két „szarv” között, melyeket másfél méteres szakadék választ el egymástól. Természetesen helyi vezető, megfelelő felszerelés és tapasztalat kíséretében.
Július van, folyton nappal és az átlaghőmérséklet 8-12 fok. A helyit felismered, úszik a 12 fokos tengerben, szakadó esőben sincs nála sem kabát, sem hosszúnadrág.
Minden egyes eltöltött perc, mintha egy soha véget nem érő álom lenne, a természet leírhatatlan szépsége és a táj megemészthetetlen változatossága. Minden sarkon van egy újabb hegy, a tengernek millió öble és kikötője, a fennsíkokon tavak százai, nincs nap, hogy ne találnál valami még lenyűgözőbbet, mint előző nap.
Azt mondja a Norvég, ha nem tetszik az időjárás, várj 10 percet. Ahogy ülök itt, élvezem a nap sugarait a kellemes 16 fokot, már jön is a felhő és rám zúdít egy kiadós esőt, minden előjel nélkül. Vicces ez, nem tudod soha, hogy mire kell készülni. A táskában van mindig víz, rövidnadrág, esőkabát, vastag pulóver. Az időjárásnak saját előrejelzése sem szent. Reggel napsütést ígér, délben esik, estére megint kisüt.
Az esős napokon, amiből valljuk be, akad bőven (150-180 nap évente) a tenger szó szerint lehúzza a felhőket a hegyvonulat elé, elnyeli a várost. Más, mintha köd lenne, máshogy esik, máshogy fúj a szél, mások az illatok. Mindig azt hittem, hogy gyűlölöm az esőt, de az itt eltöltött idő ráébresztett, csak nem volt az esőre megfelelő öltözékem soha. Hiszen otthon nem esik heteket az eső, nincs külön szetted, maximum egy esernyőd. Ami itt nem opció szél miatt. Itt nincs rossz idő, csak rossz ruházat.
Az ember teljesen elveszíti az időérzékét, soha sem fáradt, az alvómaszk és a megevett melatonin tabletták száma pedig sohasem elég.
A melatonin szerepe a frissen ide költözőknek sokszor létkérdés. Különösen, ha rossz alvó vagy egyébként, ahogy én is. A folyamatos nappal egy véget nem érő jet lag, holott Budapesttel egy időzónában vagy. A melatonint a tobozmirigyünk termeli, elsődleges szerepe a szervezet ébrenlét-alvási ciklusának szabályozása. A sötétben a szintje megnő, napfény hatására csökken.
És itt jön a csavar. A norvég a redőnyt nem ismeri, kicsi sötétítőkkel, reluxákkal élnek, melyek abszolút fényáteresztősek. Nekik ez elég. Nekem nem.
Amikor először próbáltam teljes világosságban elaludni, csak feküdtem és úgy éreztem, hogy alvás helyett egy maratont is le tudnék futni. Tele vagy energiával, csak tudod, hogy aludni kéne.. de nem tudsz. 4-5 nap borzasztó el- és átalvási nehézségek, kegyetlen fáradtság, az álom mégsem jön.
Az egyszerű megoldások híve vagyok, mert a lustaság kreativitást igényel, én meg nagyon lusta vagyok. Így alufólia került minden üvegfelület minden milliméterére, teljesen megszüntetve a fényszennyezést. És láss csodát, el is bírtam aludni. Ősszel lekerül. Májusban pedig visszaköltözik az ablakra, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Emellett a szomszédok állítják, hogy az Ufóktól való félelmem késztet ilyen lépésekre.
De mi is az a „midnight sun” és miért kíváncsiak rá ennyien? A Midnight Sun, vagyis az éjféli nap jelensége a Föld 23,5 fokos
tengelyferdeségének köszönhető. Nyáron az északi félteke a Nap felé billen, ezért az Északi-sarkkörön túl a Nap egy ideig egyáltalán nem nyugszik le.
Az első alkalommal percekig csak álltam a kikötőben. Nem fényképeztem, nem beszéltem. Csak próbáltam felfogni, hogy hajnali kettő van, és a Nap még mindig ott van az égen.
A Norvégok egyik legnagyobb ünnepe a „midsummer night” -Sankthansaften- Keresztelő János estje, melyet minden évben június 23.-án a természet és a termékenység tiszteletére tartanak. Hagyományos norvég ruhában, virágkoszorúkoronákkal díszítve ünneplik ezt a különleges napot.
Bár a kereszténység később Keresztelő Szent János születéséhez kötötte, a gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor a nyári napfordulót és az élet megújulását, a hosszú, sötét skandináv tél után a norvégok a leghosszabb nappalt és a fényt ünnepelték.
A történelem során úgy hitték, ezen az éjszakán a világok közötti határok elmosódnak, a boszorkányok és a gonosz szellemek aktívabbá válnak.
A fjordok lábánál, a tengerparton hatalmas máglyákat gyújtanak, 30-40 méter magas hajszálvékony, kör alapú, kizárólag fából és hordókból álló tornyot építenek egy keskeny tengerparti földnyelven. Este egy önkéntes mászik fel a torony legtetejére kötél biztosítással, hogy fentről lefelé gyújtsa meg a szerkezetet. A gigantikus fáklya órákon át ég, és a lángok végül látványosan a tengerbe omlanak. Hagyományosan ilyenkor indul a grillszezon. Kolbászt, húsokat sütnek és elmaradhatatlan a friss norvég eper tejföllel.
Van ám ennek a véget nem érő napnak ellentettje is, mikor morcosan borul sötétbe az egész sziget. Augusztus végétől minden eltelt hónappal hatványozódik az éjszakai-sötét órák száma. Majd a nap, aki egész nyáron kísérte utunkat úgy dönt, elmegy egy hónap szabadságra. Mely teljes sötétséget jelent.
A hó- és szélvihar gyakran látott vendég. De szerencsére a Golf-áramlatnak köszönhetően a telek sokkal enyhébbek, mint azt ezen a szélességi fokon várnánk.
Átlagosan 0 és -10 fok közötti.
Ami felüdülés volt, mert amikor a fjordokban laktam, ott a -35fok több hónapig vendég volt.
Ilyenkor másfajta turista önti el a szigetet, „aurora hunting” veszi kezdetét.
A nyári napsütés téli megfelelője az északi fény, Aurora Borealis, mely itt figyelhető meg legmagasabb számban egy tél során.
Ami a helyinek már unalmas, nem készít egy képet sem, ránéz az égre, megjegyzi, hogy ma különösen lila vagy zöld, aztán megy tovább. Miközben a turista nagy összeget kifizetve az útért könnyezve csodálja.
Érthető. Csodálatos képződmény, amikor először látja az ember tényleg megkönnyezi.
Biztosan nem tudod összehasonlítani a telet és a nyarat, ez két teljesen más arca a természetnek. Így hát mikor is érdemes ide utazni?
Mindenképp azt javaslom akinek tervben van és teheti, nézze meg mindkét évszakot.
Arra készülj, Norvégia hihetetlenül drága egy magyar pénztárcával. De az utazás végén még senki nem bánta meg az elköltött koronákat. Szerelem ez mind az itt élőnek, mind a látogatónak.
Évek óta két bőröndben hordom az egész életem. Mindig azt hittem, ez így is marad még jó ideig. Aztán néhány nappal azután, hogy ideköltöztem, újra és újra ugyanaz a gondolat járt a fejemben: This could be home. És akkor először éreztem azt, hogy talán tényleg megérkeztem.
Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:
ALICANTE; Tüzek éjszakája (Hogueras/Fogueres)
A hőség elől a hűvösbe: Mi az a „Coolcationing”, és miért alakítja át az utazási szokásainkat?
