Erős nők a sportban sorozatunk előző interjúját Szép Brigitta volt válogatott női vízilabdázóval készítettük. Sorozatunk következő szereplője Menczinger Melinda a Kis-Pingvinek úszó és vízilabda egyesület alapítója. Melindával egy nemes ügy kapcsán beszélgettünk, mely mellé szívvel-lélekkel állt. Egyesületével együtt lélegzik, szívügye az utánpótlásnevelés és a nemes és jó ügyek támogatása rászorulóknak. Nagyon sokat dolgozik a gyerekekért, erős közösséget kovácsol maga köré. Júniusban átússzák az egyesület gyerekeivel a Balatont hosszába a „Gyerekek a gyerekekért” kihívás kapcsán, ezzel támogatva Flórát Drávucz Rita világ és Európa-bajnok vízilabdázónk kislányát, aki egy ritka rendellenességben szenved.
Kérlek mesélj a sportolói életedről, mikor kezdtél vízilabdázni?
Nagy mázlim van, mert jó családba születtem. A szüleim számára fontos volt a sport. Apukám tornász volt, anyukám pedig röplabdázott. Nekik alapból természetes volt, hogy a gyerekeik sportoljanak. Úszással kezdtem, de az hamar kiderült, hogy nekem mentálisan nem fog menni hosszútávon, mert nem bírom a monotonitást. Ezért inkább iskolai szinten elkezdtem kosarazni, nagyon szerettem de nem volt számomra kihívás. 16 évesen, tehát elég későn kezdtem el vízilabdázni. A fukuokai világbajnokság akkora hatással volt ránk, hogy a szüleink a testvéremet Katát (Menczinger Kata válogatott olimpikon vízilabdázó) és engem elvittek a BVSC-be próbaedzésre. Szerencsére, mivel egész jól mozogtunk a vízben, így elkezdhettünk oda járni edzésre. Én kapus lettem, a húgom mezőnyjátékos.
A BVSC-ből az ASI- ba mentünk utána. A munkához való hozzáállásunk a sportban is maximális volt, ezt is hozzuk otthonról. Mindig ott voltam az edzéseken, tettem a dolgom és talán könnyen tudok alkalmazkodni. Ezek miatt az ASI-ból Pálinkás Tamás kiemelt a VASAS-ba. Innentől kezdve tényleg nagy szerencsém volt, mert bekerültem a Dr. Horváth Patrícia szárnyai alá, tőle rengeteget tanultam, igazi példakép volt. Aztán jött az OSC Szép Brigittával, aki nagyon sokat segített, bíztatott, igyekezett minden hullámvölgyet átvészelni velem, olyan volt mint egy második anyuka. Mai napig, amiben tud, mindenben segít. Hatalmas nagy mázlim volt, hogy remek emberek mellé sodort az élet.
Ezek utána a Honvédban játszottam. A Honvédos időszakban államvizsgáztam le, egészségügyi főiskolát végeztem. Akkor fiatalon úgy éreztem, hogy sok az állandó tanulás, edzés, hétvégén a meccsek, egyszerűen besokaltam. Ezért államvizsga után kimentem két évre Londonba egy picit bulizni.
Mit csináltál kint a bulizáson kívül?
Dolgoztam és vízilabdáztam is West London Penguin-nél. Innen jött az ötlet később a Kis-Pingvinek névhez és az egész szellemiséghez is. Az volt a tervem, hogy bulizom 2 évet, megtanulom az angolt tisztességesen és hazajövök orvoslátogatónak. Londonban sokkal jobb volt az uszodában lenni, mint dolgozni egy kávézóban, vagy takarítani.
Hogy jött a saját egyesület gondolata?
Hazafelé jött az ötlet, hogy munka mellett jó lenne heti egyszer-kétszer lemenni egy saját egyesületbe és mókázni a gyerekekkel.
Dolgoztál a szakmádban?
2011-ben amikor hazajöttem dolgoztam iskolai védőnőként másfél évet. A szakmámat nagyra becsülöm és nagyon szeretem, anyukám is védőnéni. Egyre fontosabb szerintem, hogy megmaradjon ez a szakma. A munka bürokratikus része zavart, rengeteg az adminisztráció, a munkám jelentős részét az íróasztal mögött töltöttem.
A védőnői munka után alapítottad meg a Kis-Pingvin sport egyesületet?
Ugyanabban az évben kezdtem el dolgozni védőnőként és felépíteni az egyesületünket. A londoni West London Penguin példája után. Nekem nagyon tetszett a kinti légkör, a pingvin köré kultuszt építettek, egységben vannak egymással, nem csak dolgoznak de szórakoznak is együtt. Szerettem volna ezt a hangulatot tovább vinni és megvalósítani. Nem úgy indultam neki, hogy ez legyen a cél, ami most van de így alakult. A napi 1 órából lett napi 2 óra oktatás, jöttek a délelőtti úszások, az első év alatt havonta dupláztuk az óraszámot meg a gyerekek létszámát is.
Az egyesület mellett létrehoztatok egy fejlesztőházat a Kucorgót gyerekek számára. Honnan jött az ötlet?
Apukám szervízének egy részét alakítottuk át, elsődleges célként, azért, hogy a Kis-Pingvin egyesület gyerekeinek legyen egy közösségi helysége. Egészségügyesként más szemmel is nézek a gyerekekre, előfordul, hogy kiszűrök egy két elváltozást. Ilyenkor tovább küldtük őket de nagyon zavart, hogy nem kaptunk visszajelzést arról, hogy adott gyerek fejlesztése hogyan alakult. Először csatlakozott hozzánk egy logopédus, majd TSMT tornával foglalkozó szakember. Így alakult ki a Kucorgó, ahol minden korosztály számára nyújtunk különböző fejlődési lehetőséget, legyen szó mozgásról, vagy lelki fejlődésről szakképzett konduktor, logopédus és gyógypedagógus gondoskodik a gyerekek fejlesztéséről.
Rengeteg munkát jelenthet neked az egyesület és a fejlesztőház vezetése de azt is látom, hogy neked mégis ez erőforrás, szívvel-lélekkel csinálod. Nem sok néha ez egy picit?
De sok és sajnos most sem tudom kikerülni a papírmunkát, de örömmel és büszkeséggel tölt el nap, mint nap engem és a munkatársaimat is, hogy ez a munkánk. A legjobb barátom Török Fanni, aki amúgy építészmérnökként végzett, nagyon sokat segít, sőt meggyőződésem, hogy nélküle abszolút nem tudtunk volna ekkorára fejlődni. Nemcsak terhet vesz le a vállamról, hanem ő az egyik hajtóerő.
Vannak árnyoldalai a munkádnak?
Tesómmal szoktuk megfogalmazni azt, hogy tényleg hihetetlen szerencsések vagyunk a szüleinkkel. Náluk is előfordult, hogy kifogásoltak valamit a sportolói karrierünk ideje alatt, vagy nem tetszett nekik az edzőnk cselekedete valamiért , de soha nem szidták az edzőt előttünk. Másrészt nem számon kértek az adott szakembertől, hanem kérdeztek, ha valamit nem értettek. Munkánk során manapság sajnos nem ezt tapasztaljuk a szülői oldalról, tisztelet a kivételnek. Pedig tudjuk, hogy kell szülőknek is a visszacsatolás, hogy miért kell például ott lenni, minden nap a gyerkőcének edzésen és igyekszünk meg is adni ezt, de nem mindig elég.
Gondolom találkoztál már nehezebb esetekkel is….
Nekünk az a célunk, hogy a sportoló gyerek érezze jól magát az egyesületben, tudjon fejlődni. Hiába számítunk kis egyesületnek, nekünk az a jó ha játszanak nálunk tehetséges gyerekek is, mondjuk a következő Kásás Tomi, mert akkor tovább viszik a nevünket, mert mi leszünk a nevelőegyesülete, nevelőedzője. Sajnos elkell fogadni, hogy nem mindenkiből lesz Kásás Tamás. Ebben az esetben nem látom annak értelmét, elvinni egy középszintű játékost egy nálunk nagyobb egyesületbe, ahol lehet serdülő szintig ül a kispadon, IFI-ben pedig egyáltalán nem fog játszani és így nem fog beférni OBI-be sem. Az más kérdés, hogy ha család nem tud azonosulni a mi szemléletünkkel, akkor természetesen máshol kell folytatni a gyerkőc sportolói pályafutását és ezzel semmi baj nincs.
Mire vagy büszke a munkáddal kapcsolatban?
Leginkább arra, hogy több száz gyereket megtanítottunk már úszni vagy ráállítottunk a sportolói létre. Emellett igyekszünk megtalálni a lehetőségeket, hogy a Pingvineknek egyre jobb feltételeket biztosítsunk. Hivatalosan 1 éve vagyunk a Dunaújvárosnak a fiókcsapata. Mindig is összedolgoztunk egyesületekkel. Korábban a Póló SC-vel Tóni bácsival
, aminek nagyon örülök, hogy mai napig vannak velük közös megmozdulásaink. Előtte ASI-val voltunk partnerségben.
Mit jelent ez az együttműködés a Dunaújvárossal?
Kislány játékosainkat odaintergráljuk országos bajnokságban. Ők a kislányok szempontjából picit előrébb járnak, mert erős Dunaújvárosban a lány vízilabda vonal, a fiú vonalat pedig most alakítjuk ki közösen.
Rengeteg jó ügy mellé álltok. Gyűjtötök, adakoztok, mesélnél erről egy picit?
Azt gondolom, hogy van egy igen erős szociális érzékenységem, amit otthonról hozok és igyekszem átültetni az egyesületbe is. Minden évben karácsonykor adományt gyűjtünk. Legutóbb a 18. kerületi Csibész Család – és Gyermekjóléti szolgálatnak, több mint 50 családnak hatalmas támogatást szedtünk be. Igyekszünk a közösségünket mindig mozgósítani a jó célok érdekében. A gyerekeknek is szeretnénk ezáltál megtanítani, hogy segíteni és adni jó és hogy próbáljuk nyitottan, másokra is odafigyelve élni. Jó pár éve a női mellrák prevencióra való felhívás keretein belül futunk, tavasszal szemetet szedünk egy közeli kiserdőben, amit egy piknikkel kötünk össze. Ez a három fő dolog, amit minden évben csinálunk.
2015-ben átúsztad a Balatont nem szokványos módon, hanem hosszában.
2015-ben hagytam abba a vízilabdát. Nekem a Balaton nagy szerelmem, ha tehetném én ott élnék. Szeretem télen is és nyáron is. 77 km hosszú hosszában a tó. Másodmagammal úsztam le 1.5 órás váltásban, 24 óra alatt, mivel esélytelen légvonalban úszni, a 77-ből lett 85km. Amikor a maradék 1,5 km volt már csak hátra a távból, akkora vihar kerekedett, hogy a belépő lépcsőket a hullámzás kitette a partra. Minket is kikellett menteni. Bennem maradt egy hatalmas hiányérzet az utolsó lemaradt kilométerek miatt. Utána pedig hiányzott az az érzés, amit a felkészülés adott. Szóval maga az út is nagyon jó volt és sokat adott nekem.
Pár évre rá is átúsztátok a Balatont hosszában de akkor gyerekekkel. Hogy sikerült?
2019-ben az egyesületünkből az egyik gyerek apukája segítségével sikeresen megszerveztük újra a Balaton átúszást. Neki azóta is hálás vagyok, hogy segített, rengeteg munkája volt benne. Hárman edzők, Fanni (Török Fanni, aki szintén volt vízilabdás) Kata a tesóm és én, átúsztuk 18 gyerekekkel ugyanígy váltóban. 26 órát úsztunk, ami elég sok. De célunk volt, hogy a gyerekeket végig kísérjük ezen az úton. Sikerült és remek volt. Azért szerettem volna, hogy a gyerekek is ússzanak, mert az a tény, hogy megcsinálták önbizalmat ad. Legyenek büszkék magukra, hogy feltudjanak magukra nézni, hogy sikeresen végig csinálták. Mi nem mondjuk a gyerekeinknek, hogy legyetek hobbi sportolók. Mi azt mondjuk, hogy legyetek élsportolók és majd elválik, hogy kiből mi lesz. A jó ügy pedig ebben az volt, hogy a végtaghiányosoknak gyűjtöttünk, és 4 millió forintot sikerült összegyűjtenünk.
Az élsportolói életmód kifizetődő gyerekkorban?
Az a véleményem, hogy a gyerekek felnőttkorát meghatározza, hogy sportoló volt-e vagy nem. A sport olyan tartást ad mentálisan és fizikálisan is a gyerekeknek, amely értéke szerintem felbecsülhetetlen. Sokat hallgatok szakembereket, legutóbb a generáció kutató Steigervald Krisztiánt hallgattam és az volt a konklúzióm, hogy a mai generációnak az élsport mentőöv.
Mit gondolsz a gyerekek egészségre neveléséről? Próbáljátok edukálni is a gyerekeket és a szülőket?
2019-ben volt egy kezdeményezésünk, megszerveztük a Fitt Pingvin programot. A célunk az volt ezzel a 12 hetes programmal, hogy minden héten megismertessük a gyerekeket egy-egy sportággal. Túráztunk, fociztunk, táncoltunk, kézilabdáztunk, edukáltunk, dietetikust is bevontunk egészséges táplálkozás tanácsadással. Próbáltuk a szülőknek is megmutatni a helyes irányokat, csak sajnos beleszólt a Covid és a pandémia. Ezen az alkalmon kívül még megrendeztük a tábort és tervezem is még, mert nagyon fontosnak tartom az egészségnevelést.
Mesélj kérlek az idei „egy hossz Balaton” kihívásról. Miről szól, mi a jó ügy a háttérben?
A gyerekek a gyerekekért kihívás egy rendkívül izgalmas esemény lesz most a Kis-Pingvines gyerekek és az egész egyesület életében. 24 bátor Kis-Pingvin fog nekivágni a Balatonnak. Átússzák de nem a hagyományos úton, hanem hosszában. A csapat 2009-12 között született vízilabdásainkból áll, akik váltóban fogják nappal és éjjel is szelni a habokat. Az idei esemény fő célkitűzése, hogy a WonderFlora&CMT Alapítvány számára gyűjtsünk támogatást. Drávucz Rita Világ – és Európa-bajnok vízilabdázó kislánya CMT betegségben szenved. Minden adományt nekik fogunk felajánlani. Flórának ortopédiai műtétre van szüksége, ezt a műtétet pedig csak Amerikában tudják végrehajtani. A műtét ára 100 000 000 millió Ft, de ez csak maga a műtét. Nincs benne a rehabilitáció, a napi ellátás, arról nem beszélve hogy a műtétig is és utána is minden nap kell vinni Flórát valamilyen fejlesztésre.
Maga a rendezvény megszervezése nagyon sok munkával jár, hárman csináljuk a Fanni és egy barátom is beállt segíteni nekünk, mert sok az operatív intézni való: engedélyek beszerzése, egyeztetés a vízi rendészettel, a mentőkkel, a BAHART-tal, a kórházzal, az orvos leszervezésével, hogy milyen hajók lesznek ott a segítségünkre. Szóval rengeteg munka és sok kiadással is jár. Sokszor ki kellett jönnöm a komfortzónámból, amikor támogatókat kerestem.
A kihívás célja elsősorban az adománygyűjtés Flóra számára, de a másik célunk az, hogy a gyereknek megtanítsuk, hogy milyen fontos másoknak segíteni, hogy milyen sokszínű a világ, mindenkinek van egy története.
Mindegyik erős nő a sportban interjúalany tovább ad egy kérdést a következő szereplőnek. Tőled Szép Brigitta kérdezett: Hogyan készítitek fel a gyerekeket az éjszakai úszásra?
A mindennapi úszások mellett elkezdődtek a reggeli (hajnali) gyakorlások is. Csütörtökönként a kerület jóvoltából a Kastélydombi uszodában ismerkednek a gyerekek a hosszabb távú úszásokkal is. Természetesen az a szerencsés, ha élővízben gyakorlunk. Nagyon bízunk benne, hogy pünkösd után már tudunk élő vízben Gyálon egy bányatóban úszni. Itt lehetőség nyílik az élővízhez szokni és itt fogjuk kipróbálni az éjszakai úszást is. A megmérettetés előtti napokban pedig Keszthelyen fogunk gyakorolni és ott is fogunk már este is úszni a gyerekekkel. 6 csoport lett így négyesével úsznak a gyerekek majd, de éjszaka kettesre váltunk. Kilesznek világítva a gyerekek és kapnak olyan bóját is, ami a hosszútávúszóknak van szintén fénnyel. Én is elkezdtem úszni újra, hogy ha kellünk, akkor beugrunk a gyerekek mellé és együtt fogunk úszni velük.
Hogyan edzitek a gyerekeket mentálisan?
Igyekszünk a gyerekekkel sokat beszélgetni, a kérdéseiket megválaszolni. Minél több élménnyel meglepni őket. Megnéztük a Nyad című dokumentumfilmet, amiben Diana Nyad, a hatvannégy éves maratonúszó egy egészen természetfeletti teljesítménnyel, ötödik nekifutásra Kubából indulva egészen Floridáig szelte a habokat. Számokban ez hatvan órát és százhatvanhat kilométert jelentett számára, ami egészen rendkívüli mutatvány, elképesztő akaraterőről és kitartásról árulkodik. Ami pedig számunkra volt hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen kivételes sportoló videóüzenetben intézett pár biztató szót és jótanácsot a Kis-Pingvineknek. Személyesen pedig meglátogatta a gyerekeket Märcz Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázó, volt szövetségi kapitány. Mesélt a sportoló pályafutásáról, a kitartásról, edzői évekről és persze a gyerkőcöket is szívesen meghallgatta, nagyon jó hangulatú beszélgetések hangzottak el. Hatalmas utazás ez nekünk.
Nem kevés elfoglaltságod ad neked ennek a kihívásnak a megszervezése sem, ahogy hallgatlak.
Igen, nem unatkozom, de nem is szeretek. A rengeteg munka mellett ez a projekt igen sok elfoglaltságot ad pluszba, de a Pingvin oktatók Fanni, Emy (Ádám Emília szintén volt vízilabdázó), rengeteget segítenek. Edzőként, úszásoktatóként a 2012-es bajnokságot én viszem, a lány THG-t is és ott vagyok a nagyobbak edzésén is. 15:00-21:00-ig majdnem minden nap az uszodában vagyok. Nem bánom, mert bár néha fáradt vagyok, hatalmas élményekkel gazdagodom és olyanokat élhetünk meg együtt a gyerekekkel, ami örök élmény marad.
Hol látod magad a jövőben, 1-2 év múlva? Mi a víziód?
Extra rövidtávon sikeresen átúszni a Balatont a gyerekekkel és 06.15.-én célba érni Balatonakarattyán a Bercsényi strandon. Ott bulizni egy nagyot a gyerekkel és szülőkkel is. Ami az egyesületet illeti szeretném tartani ezt a színvonalat, ami most van az oktatásban, az edzősködésben, ez már önmagában is kihívás. Európa bajnok kiskapusunk van a Kis-Pingvinek között, minél több élsportolót szeretnénk adni, szeretném ha minél több gyerek megtanulna úszni és hogy egészségesek legyenek ez az alap motiváció és cél. Régi nagy álom egy sportovi létrehozása, de ahhoz még több idő és pénz is kellene. Meglátjuk.
