Korok Fatima abszolút világrekorder lett szabadtüdős merülés kategóriában. A 102 méteres mélységet 3 perc 47 másodperc alatt tette meg. Fatimával erről a különleges extrém sportról beszélgettünk.
Gratulálok magam és a Szezon.hu olvasói nevében a világrekordodhoz!
Köszönöm szépen.
Mi az az erő, ami hajt téged?
Szerintem az a legfontosabb egy ember életében, hogy legyen olyan dolog, ami boldoggá teszi, valami, amit szívvel-lélekkel szeret csinálni, nem sajnálva időt, pénzt, energiát. Amikor én felfedeztem a szabadtüdős merülést, akkor ez szerelem volt első merülésre! Úgy költöztem ki Egyiptomba – sokáig tartó netes keresgélés után -, hogy megtaláltam azt a tökéletes helyszínt, ahol egészen kezdő szinttől nagyon magas szintig eljuthatok a szabadtüdős merülésben. Ott egy 93 méter mély Blue Hole nevű helyen van nagyszerű lehetőség a merülésre. De mielőtt kiköltöztem, már beneveztem egy versenyre, ahol – egy 2 napos tanfolyam elvégzése után – 21 méterre engedtek le. Annyira biztos voltam abban, hogy nekem ez menni fog. A mai napig is ezt érzem. Bármilyen nehézség jöhet, nem kudarcként fogom fel, inkább leckének, amiből tanulni kell. Szerintem így lehet előre menni és fejlődni. Ha erőlködünk és teherként éljük meg, akkor nem fog menni. Ez az élet minden területére igaz.
Ez olyan sport, ahol rengeteg utazás és felkészülés szükséges. Lehet ezt támogatók nélkül csinálni?
Nem, nem lehet szponzor nélkül végezni. Minden eredményes sportoló mögött van egy csapat, aki mentálisan és pénzügyileg is támogatja. Nekem a legbiztosabb és legnagyobb támogatóim a szüleim. Az elejétől kezdve támogatnak és menedzselnek. Az első évben volt már saját pénzem, amit a külföldi munkáimból tettem félre: hotelekben dolgoztam gyerekekkel, voltam idegenvezető, előtte pedig projektmenedzser. De ha az ember folyamatosan sportol, akkor nem jön a bevétel. Azt hogy az első évben, kijussak a világbajnokságra, Pilisszentiván Község Önkormányzatának, a Pilisszentiváni Polgárőrség és Tűzoltó Egyesületnek és magánembereknek köszönhetem. Az elmúlt két évben ez már megváltozott, most már állandó szponzoraim vannak. Főszponzorom az ECONOSERVE Kft. akiknek köszönhetően már 2-szer kijutottam és meg is nyertem a Bahamai Vertical Blue nevű versenyt, a világrekord állítása mellett. Ez egy meghívásos verseny és a legnagyobb presztízsű, a legcsodálatosabb helyen, ahol eddig jártam.
Ide csak meghívásos alapon lehet bekerülni?
Igen, de akit nem hívnak meg, az még a megmaradó helyekre beférhet, mert van egy várólistájuk. Én az első években is meghívott voltam, de nem tudtam elmenni, így a helyemre olyan került, aki ki tudta fizetni ezt a tetemes költségű eseményt: a felkészülést, az utazást meg az ottlétet. Ezek a versenyek nem úgy működnek, hogy bárhol edzhetek. Fontos, hogy minél több időt töltsek el ugyanabban a vízben, így minél jobb lesz az adaptációm, annál jobban fogok majd teljesíteni. Ott a Bahamákon több mint egy hónapot töltöttem el felkészüléssel.
Azt olvastam, hogy a kísérlet sikerülni fog, már tudod az első pár méteren. Ott mi történik?
Igen, az első 25 méter minden merülésnél sorsdöntő. Ott még nem vagyok olyan mélyen, hogy átalakuljak vízi lénnyé. Fiziológiailag és mentálisan is különböző változások mennek végbe a szervezetemben, de még közel vagyok a felszínhez és megfordul a fejemben, hogy még akár meg is lehetne fordulni és inkább hagyjuk az egészet. Szóval az is kiderülhet, hogy rosszul kezdtem el, vagy akár rosszul vettem a levegőt. És ha mindezen túllendülök, akkor a felhajtó erőt is le tudom küzdeni, elkezdek siklani lefelé, átadom magam egy vízalatti érzésnek és aktív meditációba kerülök.
Ebben a kategóriában becsukom a szemem, minél kevesebb érzékszervemet használom, annál jobban tudok befelé figyelni. A kötél mentén húzom le magamat és ez ad olyan biztonságot, hogy nem kell nézelődnöm. Más kategóriákban kicsit többet kell nyitva tartanom a szememet, plane, ha nyílt vízben van a merülés és még áramlatok is vannak, amik eltolhatnak a kötéltől. A Bahamákon azért is jó merülni, mert nincsenek nagyon áramlatok, de ott már sötétség van kb. 40 méter után.
Nincs benned félelem?
Mindenkinek vannak félelmei, nekem is vannak negatív gondolataim. Szerintem a félelem abszurd dolog. Egy meg nem történt jövőbeli dologtól lehet félni, de ez nem opció számomra. Persze kényelmesebben mozgok én is világosban. Ehhez a sötétséghez hozzá kell szokni, mert a komfort zónán kívüli érzés ebben az extrém sportban. Számomra ez a nagy tanítás: győzd le saját magadat és a félelmeidet! Ezt a szárazföldön is tudom hasznosítani.
A kísérő búvárok, az “angyalok” szintén szabadtüdős búvárok. Naivan azt gondolnám, hogy a palackos búvár jobban tud segíteni, ha baj van.
Óriási különbség van a kettő között. A palackos merülés nem természetes, ezért olyan dolgok történnek a mélyben, olyan nyomáson, olyan gázkeverékeket lélegeznek be, hogy a palackos búvár nem tud olyan sebességet tartani, mint egy szabadtüdős merülő. Amikor a palackos búvár lélegzik a víz alatt, azzal sokkal nagyobb kockázatot vállal, hogy ha mélyre merül.
Komoly szabályrendszert kell betartani mindkét búvárkodásnál, de a szabályok eltérőek. Ha bármi történik, akkor a palackos búvár nem tud olyan könnyedén és gyorsan felmenni a felszín felé, mert náluk emelkedési sebességet kell betartani a dekompressziós betegség kockázata miatt, így a palackos búvárok nem tudnak segíteni a mélymerülő búvároknak. A búvárok közül a fotósok tudnak velünk a mélybe úszni, akik nagyon komoly felkészülésen vesznek előtte részt. Az Angyalok pedig azért vannak ott, hogy ha bármi baj történne a merülés utolsó szakaszában, akkor ők segítenek, vagy felhozzák a felszínre, ha beájul egy versenyző. A palackos búvárok nem tudnának olyan gyorsan reagálni. Az Angyalok pedig egy külön szakma, de valaki versenyzik is, persze.
Voltál már életveszélyes helyzetben?
Egy merülés „csak” maximum 5 percig tarthat, nekem a leghosszabb merülésem 4 és fél perces volt. Egyszerűen ez olyan kevés idő, hogy nem összehasonlítható más extrém sportokkal, ahol napokon keresztül versenyeznek a sportolók, pl. sokszor vagy sokáig egyedül vannak. A víz extrém környezet, de a sérülés esélye nagyon csekély a szárazföldi sportokhoz képest. Itt abban a pár percben mindenki téged figyel, vannak itt biztosító búvárok, bírók – akik szintén képzettek-, orvosok a vízben és a parton is. Ezen a szinten, hogy ilyen mélyre merülsz, már egy olyan hosszú út van mögötted, hogy tisztában vagy a kockázattal és saját magad képességeivel is. Ha átléped a saját küszöböd, valamit elszámoltál, vagy rosszat ettél előző nap, vagy nem vagy a toppon mentálisan – bárkivel előfordulhat – akkor előfordul hogy nem sikerül a merülés, esetleg elájul a versenyző.
Nekem 5 ájulásom volt eddig – a több ezer merülésemből – 3 kisebb (2-3 másodperces) és 2 nagyobb, ami a víz alatt 6-7 méterrel történt, de semmilyen sérülést nem szenvedtem. Ilyenkor alszol, és az Angyalok felvisznek a felszínre. Ez egy védekező mechanizmusa a szervezetnek, hogy lekapcsolja azokat a nem fontos dolgokat, amik fogyasztják az oxigént, így megvédi a létfontosságú szerveket. A felszínen pedig visszapofoznak a való világba (nevet). Akinek hajlama van arra, hogy tüdő barotraumája legyen – a nyomás különbség kiegyenlítési zavara miatt, a tüdőben szövet károsodás alakuljon ki -, annak véleményem szerint nem kéne ezt az extrém sportot választania. Amatőr szinten mindenki meg tud tanulni 10-30 méter mélységig merülni, ezt nem nevezném “extrém sport teljesítménynek” és egy egészséges embernek teljesen biztonságos a szabályok betartása mellett, lassú fejlődéssel. Utána már változnak a játékszabályok a mélységben. Nekem nem volt ilyen problémám, így sosem voltam életveszélyes helyzetben.
Milyen gyakorlatokat végzel mielőtt lemerülsz?
Felkészülési időszakban kondicionálás van, erősítés, vagy a hipoxia- és szén-dioxid tolerancia növelése. Ez utóbbi hasonlít egy sprint úszónak az edzéséhez. Súlyzós edzésekkel, saját testsúlyos edzésekkel, kardió edzésekkel (úszás) készülök. Ez egy nagyon szabad sport, szóval nem lehet mindenkinek ugyanúgy felkészülnie. Én inkább úszom és saját testsúlyos edzéseket végzek. A jógából is átvettem pár gyakorlatot. Vannak még vizualizációs gyakorlatok, amiben leírom a célokat, saját magamhoz is beszélek a szárazföldön a tükörben, vagy a merülés közben a vízben. Mindenkinek más válik be.
Számít, hogy milyen mélyre merülsz: minél mélyebbre merülsz annál kevesebbszer csinálhatod és több időre is van szükséged a regenerációban is! Ha mélyre merülök, akkor átalakulok egy mélymerülő lénnyé, ami egy nagyon izgalmas utazás. Előtte kevesebb lesz az intenzív edzés, inkább a befelé fordulás a cél. Amikor maximumhoz közel merülök, van egy saját rutinom: felkelés után egy kis reggelit veszek magamhoz, majd zenét hallgatok és elképzelem a merülést, majd légzőgyakorlatot végzek és bemelegítést. A helyszínen, a verseny előtt pedig zenehallgatás közben, meditálást végzek és légzőgyakorlatokat, amíg várok a soromra. Aztán vannak szokásaim, hogy rakom fel az orrcsipeszt, hogy veszem fel a sapkám, hogyan pozícionálom magam.
Mit csinálnál ha a jövőben, a gyermeked azt mondaná, hogy ezt a sportot szeretné űzni?
Nem lesz nagyon választási lehetősége (nevet). Babakorában fogom vinni úszásra, az egyértelmű. Hogy extrém sportoló szeretne-e majd lenni? Az az ő döntése lesz. Nagyon sok velem egykorú barátnőmnek (szabadtüdős merülők közül) mostanában lett gyereke. Jó látni, hogy van egy közösség, akik hozzák a gyerekeket és együtt nőnek fel a tengerben. Nem ijednék meg, ha az én gyerekem ezt az utat választaná, sőt örülnék is neki! Neki még könnyebb is lesz, mint nekem. És persze mindig hálás leszek a szüleimnek, hogy óriási vízbiztonságom van, pár hónapos koromtól kezdve. Szorgalmazni fogom azt, hogy a szülők a gyerekeiket vigyék úszni, mert ez egy olyan mozgásforma, amit az ember az élete végéig fog tudni csinálni.
Mit szeretnél még elérni ebben a sportágban? Még mélyebbre merülni?
Igen, ugye “mindig van lejjebb”, szokták mondani (nevet).
Látom a saját hibáimat és látom a saját fejlődésem útját. Szeretnék javítani a saját kategóriámban is. Az elmúlt két évben sajnos folyamatosan alsó végtagi sérüléseim vannak (a szárazföldi léttől), de ha ezek megoldódnak, akkor remélem, tudok a többi kategóriában is olyan teljesítményt elérni – vagy hasonlót -, mint ebben a szabadmerülés kategóriában. Szerencsére nincs korhatár, a legtöbben 40+-os versenyzők. A világ egyik legjobb szabadtüdős merülője, Alenka Artnik az uszonyos kategóriában remekel az utóbbi években. Ő a nagy versenytársa Alessia Zecchini-nek, akiről a Netflix film készült. Aki szintén 30 éves, mint én!
Úgy érzem, bőven van időm, hogy fejlődjek és versenyezzek vagy akár kicsi szünetet tartsak. Például most szeretnék gyógyulni a sérülésemből, és ezért nem lesz versenyem az év elején. Van egy 52 éves ír barátnőm, aki szobrászművész és 3 éve kezdett el merülni. Tavaly merülte meg 50+-os kategóriában az uszony nélküli világrekordot. Úgy érzem, sok a lehetőségem még és persze szeretnék világrekordokat dönteni.
Mindezek mellett szeretnék sok embert motiválni, inspirálni: ha bárkinek van valami álma, akkor igen is tenni kell érte! Nem kell 102 méterre merülni egyből… (nevet)
Utolsó kérdésem: a cetli – ami bizonyítja, hogy lemerültél a tervezett mélységre és fel kell hoznod megmutatni – miért fekete?
Erre senki nem tudja a választ. Nem is értjük. Ez valami régi szokás és azon vagyunk, hogy eltöröljék! Nem minden versenyen fekete, de a Bahamákon, ott a mélyben, a világ legsötétebb helyén, ott fekete (nevet)!
