Bisztritsányi Dáviddal beszélgettünk, aki Európa-bajnok bronzérmes, kétszeres Universiade-győztes vízilabda játékos, posztja kapus. Jelenleg az OSC klubban véd. Bár már nem számít fiatal játékosnak a maga 36 évével, a tűz és a lendület erősen ég benne a vízilabda és a játék iránt, de szívvel-lélekkel edzi az utánpótlásban sportoló gyerekeket is, és elhivatottan vesz részt az ifjúsági válogatott nevelésben.
Nagyinterjú családról, eredményekről, kudarcokról, jövőképről.
Milyen a családi háttered a szüleidet illetően?
A szüleim már nyugdíjasok, jó egészségi állapotban vannak, aktívak. Édesapám a nyomdaiparban dolgozott, a 90-es években saját nyomdája volt. Anyukám nagyobb cégeknél volt középvezető. Volt egy nehezebb 10-15 éves periódusuk, amikor előfordult, hogy elvesztették az állásukat, vagy nem tudtak hosszabb távon, egy-egy helyen maradni. Szerencsére végül megtalálták a helyüket. A házasságuk sajnos nem alakult jól, elváltak. Én akkor 14-15 éves voltam, elfogadtam a helyzetet. Mivel a feleségem és az én szüleim is elváltak, nálunk még nagyobb az akarat arra, hogy figyeljünk egymásra és legyen minőségi, együtt töltött időnk. Panaszra nincs okunk, mert a nagyszülők hatalmas energiákkal vetik bele magukat az unokázásba, így tényleg mindig tudunk magunkra időt szakítani a feleségemmel, amikor csak szeretnénk.
Milyen származású név a Bisztritsányi?
Nem egy hétköznapi név az biztos, ebből kifolyólag gyakran nem írják jól a nevünket. Származását tekintve szlovák nemzetiségű. Létezik egy szlovák falu, aminek Bisztritsányi a neve, és van egy 1503-mas címerünk, Palotai Bisztritsányi család szerepel rajta. Nem kutattunk még utána, de érdekelne, mert érdekes dolognak tartom a családfakutatást.
A családban vannak még sportolók rajtad kívül is?
Feleségem édesanyja többszörös NB I-es kosárlabda játékos volt. A BSE-nek volt az irányítója, sok kupát nyertek. Anyósom kosárlabda szeretete miatt, mindkét lánya kosaras lett. A feleségem 15 évet játszott NB I A-ban játékosként, a sógornőm még mindig játszik. Jelenleg sajnos sérült, de ő is válogatott kosaras, játszott EB-n is.
Fontos egy élsportolónak hogy a párja is sportoló legyen?
Nekem könnyű dolgom van a feleségemmel sok mindent megért, ami a sportolói élettel jár, hiszen ő is sportoló volt. Nem kell magyarázkodnom semmi miatt, ami időt vesz el tőle vagy a gyerekektől. Előfordul, hogy elmegyünk a csapattal programokat csinálni, vacsorázni vagy akár bulizni, ami fontos, mert összetartja és építi a sportolói közösséget. Abból sincs gond, hogy este 21:00-ig van edzésem, így nem mindig érek haza a fürdetésre, altatásra. Bizony az is sűrűn előfordul, hogy több napra elutazom, mint például a mostani hétvégén is Dubrovnikban voltam a csapattal a BL selejtezőn. Nincs ezekből konfliktus, nem szab gátat semmiben.
Milyen az élet két kisgyerekkel?
Két kislányunk van. Egyik 6,5 éves, a másik pedig 1. Érdekes számomra, hogy a feleségem első várandóssága idején teljesen nyugodt voltam, tudtam, hogy minden rendben lesz velük. A második terhessége alatt viszont sokat izgultam, hogy egészséges gyermekünk szülessen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert nem érezzük azt, hogy két gyerekkel sokkal nehezebb dolgunk van. Tündéri gyerekek,
jól elvannak egymással, a nagyobbik óvja a kicsit, talán túlzottan is foglalkozik vele. Mi pedig nagyon odafigyelünk arra, hogy mindketten ugyanazt a törődést és szeretetet kapják meg tőlünk.
Hogy lettél vízilabdás?
A nagypapám a 60-as években nagyon magas beosztásban volt a Tungsramnál – akkor még Izzónál és ő volt a Vasas-Izzó vízilabda szakosztály vezetője. Bátyám 6 évvel idősebb nálam, ő is vízilabdázott. Így én korán, 5-6 éves koromban kerültem az uszoda közelébe. Nagyon hisztis gyerek voltam, nem szerettem edzésre járni, nem szerettem úszni, zavart, hogy hideg volt a víz. Sokkal jobban szerettem a Dagály strandra járni, a meleg vízben pancsolni és kártyázni az öregekkel. Aztán ez az ellenállás átfordult bennem, vízilabda előkészítőre Pesti Ági nénihez jártam, akit nagyon szerettem. Szigorú volt kellő szakmaisággal és szeretettel. Sokat elárul a kapcsolatunkról, hogy a mai napig beszélünk telefonon, pedig eltelt 30 év. Neki is jól esik, hogy keresem és büszke arra, hogy vannak tanítványai, akik eljutottak idáig.
Forrás: GENESYS OSC Újbuda
Hol és milyen klubokban játszottál?
Testvérem révén szüleim levittek vízilabdázni a Tungsramba. Ami 1995-ben megszűnt és 1 évig Cordax volt, 1996-ban az UTE átvette a Cordaxot, ami akkor egy nagyon menő klub volt, egy nagyon jól működő utánpótlás bázissal. Kiss József, aki mai napig az UVSE meghatározó embere, lett az edzőm. Bekerültem a kapuba és lett sikerélményem, ott dőlt el, hogy én vízilabdás akarok lenni. Mezőnyben nem lettem volna olyan jó játékos, mert nem úsztam annyira jól, nem voltam kifejezetten erős sem, szóval a csapatsport egyetlen posztja, amiben jól tudtam működni az a kapu volt. Hamar kiderült, hogy kaptam hozzá tehetséget is. 20 évesen elmentem egy évre a Honvédba, ami azért volt meghatározó, mert játszhattam akkor még csak kétszeres majd később háromszoros olimpiai bajnokokkal. Együtt dolgozhattam a Kovács Istvánnal, Tóth Imrével, akik edzőim voltak. Aztán visszakerültem az Újpestbe két évre, közép házi csapatba. Majd lementem egy évre Pécsre, mert az Újpest megszűnt. Nagyon jó időszak volt, ott sokat védtem. Kimagasló teljesítményt tudtam nyújtani éveken keresztül konstans, de sajnos egy akkor 7. helyezett csapatból nem volt lehetőségem válogatottnak lenni. Pécs nagyon jó emlék nekem, én akkor kerültem ki a család adta burokból. Sok barátot szereztem például Tóth Bencét, aki azóta már a nagyobbik lányom keresztapja, a legjobb barátom lett. Pécs után elmentem 3 évre Egerbe, ahol sikerült elérnem, hogy a második évben első számú kapus lettem. Két bajnoki címet szereztünk, ami nagy büszkeséggel töltött el. Petik Attila ott már másodjára volt edzőm, aki szakmailag és emberileg is nagyon elismerek, kedvelek. Ebben a klubban is olyan meghatározó emberek lettek a batátaim, mint Báthori Bence. Utána következett az OSC, heten jöttünk Egerből a csapatba, az egy jó időszak volt, de sajnos akkor négy évig reális esélyünk nem volt nyerni. Végül az OSC nem hosszabbította meg a szerződésemet akkor. Az a helyzet alakult ki, ami korábban egyszer sem, hogy kellett nekem egy csapat. Se előtte se utána nem hívtam fel egy edzőt sem. Akkor viszont felhívtam a Benedek Tibort, hogy: „Nem kell neked egy kapus?” Akkor ez egy win-win helyzet volt mindkettőnk számára, mert Tibor meg tudott szerezni relatíve olcsón, nekem pedig nem kellet a családomtól távol lenni mondjuk egy vidéki csapatnál és benne tudtam maradni a vízilabdában. Ez a váltás olyan jól sült el, hogy egyrészt nagyon eredményesek voltunk másrészt én anyagilag is vissza tudtam küzdeni magam. Másfél éve pedig visszajöttem az OSC-be. Jó döntés volt, mert illettem tavaly az öltözőbe és csapatba is. Szeretném, hogy ez a jó közeg most is kialakuljon, ami csak rajtam múlik mert a feltételek adottak.
Milyen egy jó kapus?
Gergely Pista mondta, amikor csapattársam volt a Honvédban, hogy: „Lehet, hogy csak egyet védesz egy meccsen, de közben azért nem kap az ellenfél még lövő helyzetet sem, mert te jól irányítasz, akkor aznap már jól teljesítettél.” Ezen állítást 20 éves OB I pályafutásom alatt megtudom erősíteni.
Mi a véleményed a hétvégi BL selejtező végeredményéről?
Ha reálisan nézzük, nagyon sok esélyünk nem volt tovább jutni. Tavaly is kikaptunk 4 góllal a Dubrovniktól, itthon döntetlent játszottunk velük. Idén sem gyengültek, sőt talán egy picivel erősebbek lettek. Az OSC-ben a csapat nagyobbik fele eligazolt. Elmentek a válogatottak, most már mondhatjuk, hogy három friss világbajnok, és az egyetlen balkezesünk. A mostani csapatnak jobb a szellemisége és a kémiája, de vízilabdázni egyelőre azok tudnak jobban, akik már nem játszanak velünk, mint akik jöttek.
Miért mentek el szerinted az említett játékosok?
Amikor egy játékosnak van több lehetősége, akkor mérlegeli, hogy neki hol lenne jobb. Berakja a serpenyőbe, hogy mennyi pénzt kap, milyen csapatban játszik, milyen edzővel dolgozik, milyen juttatásokat kap a játék mellett, például felszerelést, táplálékkiegészítőt, ebédet, milyen a premizálási rendszer és akkor hoz egy döntést, amit akkor a legjobbnak lát. Ez a hét ember úgy döntött, hogy neki most máshol jobb. Lehet, hogy papíron, jelenleg gyengébb a csapat, nekem 36 évesen arra kell figyelnem, hogy amink van, abból hogyan hozzuk ki a legtöbbet.
Hogy érzed, meddig tudsz játszani?
Lehet, hogy ez lesz az utolsó évem, bár én nem szeretném, hogy az legyen. Fizikálisan szerencsére jól érzem magam, nincsenek fájdalmaim, bírom a terhelést. Nyilván védhetnék jobban, lehetne pozitívabb a jelen. De az, hogy a közelmúlt nehezebb volt, nem azt jelenti, hogy a közel vagy a távol jövő se lesz jobb. Sőt nagyon bizakodó vagyok, hogy napról-napra, hétről-hétre jobb lesz a teljesítményem. Én egyébként egy „szent háromságban” hiszek, ameddig mind a három feltétel teljesül, addig tudok játszani: anyagilag érje meg, fizikálisan legyek jól, és legyek hasznos a csapat számára.
Tavaly jó szériád volt, láthattunk tőled zseniális megmozdulásokat, védéseket mi változott?
Volt olyan időszakom, amikor sikerült konstans jobban védenem. Keresem az okokat és a megoldásokat és biztos vagyok benne, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet. Nagyon jó edzőink vannak, minden feltétel adott. A Dani (Varga Dániel az OSC vezetőedzője) az elmúlt másfél évben újra megszeretette velem az edzésre járást. Az erőnléti edzőnk Vass Bence, nagyon alapos szakember. Ha van egy kisebb fájdalmam rögtön kezelésbe veszi, odafigyel rám. A tavalyi kapus edzőnk a Kósz Zoli és a mostani is a Kardos Pipi is nagyon
odafigyeltek/figyelnek rám. Látszik rajtuk, hogy ők voltak is „idős” kapusok tudják, hogy mire van szükségem, hogy kihozzam magamból a maximumot. A Robival (Kovács Róbert az OSC másodedzője) egy új impulzus jött a csapathoz. Őt régebb óta ismerem, hiszen láttam játszani, amikor gyerek voltam, később csapattársam, aztán edzőm, majd kollégám lett. Minden adott nekem az OSC-ben ahhoz, hogy jó kapus legyek.
Hogy sikerült megszerettetnie veled az edzéseket a Varga Daninak?
Egyrészt rendkívül jó vele dolgozni, mert az ő szakmai megnyilvánulásai rengetegszer megegyeznek azzal, amit én is gondolok. Ez nagyon különleges dolog, mert még nem volt ilyen edzőm. Másrészről nagyon élvezetes edzéseket tart, nem unalmasak, nem repetitívek. Úgy telik el egy másfél órás edzés, hogy észre sem veszem. Az edzések alatt soha nem érzem, hogy felesleges, haszontalan dolgokat kell csinálnom, nem
gondolom azt, hogy csak legyen már vége. Mióta Danival edzek, egyszer sem volt ilyen és ez nagy szó. Látszik Danin, hogy rengeteget foglalkozik azzal, hogy milyen edzést tartson, hogy hogyan készítsen fel minket taktikailag. Dani az újhullámos edzők közé tartozik, úgy, mint a Varga Zsolt, Szivós Marci, vagy a Nyéki Balázs.
Hogy érzed elérted a csúcsot, amit el lehetett érni?
Szerettem volna, illetve a mai napig szeretnék olimpiai bajnok lenni, válogatott vízilabdázó. De biztos vagyok benne, hogyha egyszer abbahagyom a vízilabdát, akkor nem úgy fogom tenni, hogy én egy csalódott sportoló vagyok, aki nem valósította meg maximálisan azt, ami benne volt.
Van lehetőséged kijutni olimpiára szerinted?
Tavaly ilyenkor azt mondtam volna, hogy igen, 2-3 hónappal ezelőtt is azt mondtam volna, hogy igen. Most pedig már csak a kincstári optimizmus és a sportolói énem mondatja velem, hogy ameddig vízilabdázom motivációs tényező lesz az, hogy válogatott legyek, de már nem tartom realitásnak. Persze senki nem dédelgetett ilyen álmokkal ez az én fejemben létezik, amit el kell engednem valószínűleg. Ezzel is meg kellett birkóznom az elmúlt időszakban.
Csalódott vagy, hogy így alakult?
Igen, hiszen azt gondolom, hogy tehetséges kapus voltam, amit persze a szerencsének is köszönhetek, hiszen sikerült egy olyan posztot találnom egy csapatsportban, ahol ki tudtam tűnni.
Milyen lehetőséged van még a sportolói pályafutásod után?
A vízilabdát nem csak szerettem, hanem mindig is rengeteget foglalkoztam vele. Tanultam, utánajártam, mentem ahova csak tudtam. Amint lehetett a gimnázium után, OKJ két éves képzésre jártam, utána elvégeztem a TF-en a BSc képzést, majd elvégeztem a mesterszakot is. Már nagyon régóta az a cél motivál, hogy a vízilabda után szeretnék edzősködni. Jelenleg is edző is vagyok, hiszen az OSC utánpótlásának kapus edzője és az ifi válogatott csapat nevelője is lehetek.
A juniorválogatott kapusedzője is vagy?
Most már mondhatom, hogy igen. Amikor én bekerültem a rendszerbe Cseh Sándor által, akkor az U15-ös válogatottal voltam Portugáliában EB-n nyáron, azt meg is nyerték a srácok. Rá egy évre az U16-tal voltam VB-n azt is megnyerték. Ez a korosztály most tovább ment más edzőkhöz én átkerültem a 2005-ös korosztályhoz, nekik csak jövőre lesz világeseményük.
Milyen érzés edzőként is dolgozni?
Ez nagyon izgalmas dolog, nagyon szeretem. Jó dolog megtanítani a gyerekeket az alapoktól, ami persze más attitűdöt igényel, mert a kisebb korosztályokat még jobban kell babusgatni. A nagyobbaknál a korosztály krémével dolgozhatok együtt, nekik már csak a finomhangolást kell megadni. Ez egy rendkívül pozitív faktor az életemben, hogy nemcsak az ifiknek, hanem az OSC elit klubnak az utánpótlás edzője is
vagyok, és a legjobb edzőkkel dolgozhatok.
Forrás: GENESYS OSC Újbuda
Milyen edző vagy, szeretnek a gyerekek?
Szigorú vagyok és a legfontosabb dolognak tartom pedagógiai szempontból a következetességet. Gyerekként is mindig annyira érdekelt a vízilabda, hogy amikor csak tehettem meccsekre jártam. Már akkor is zavart, hogy ha a csapattársaim nem ismerték a sportolókat. Szeretem, hogy ha azok a gyerekek, akiket edzek és napi szinten lejárnak az uszodába, felismerik a sportolókat, ismerik az eredményeiket. Amikor megkérdezem, akkor tudjanak említeni egy-egy világbajnokot, olimpikont, vagy egy kapust. Ezért szoktam kérni néha olyan feladatokat, hogy írjanak magukról egy meghatározó vízilabdás élményt, vagy írjanak egy számukra kedves vízilabdás sportolóról. Fontosnak tartom, hogy az edzés mellett bővüljenek az ismereteik ezen a téren is.
Mennyire fontos számodra a pénz?
Nem voltam soha top fizetésű játékos, de nem is voltam az, aki nem keresett jól. Ami vagyonunk van, az annak köszönhető, hogy ügyesen bánunk a pénzzel. Nem igazán fontos a hétköznapjaimban a pénz, nem költök extra összegeket semmire. Nem szeretek rizikózni, mindig nagyon kis kockázatokat vállalok.
Mire költesz?
Két heppem van; a szuperhősös és a kosaras pólók. Ami lássuk be, egyik sem a divat legmagasabb szintje. Ha nagyon gazdag lennék, biztosan sok pénzt költenék legóra, mert nagyon szeretem nézni is és csinálni is, fantasztikus dolgokat lehet építeni ma már legóból. Amire még nagyon szívesen költök, azok a családi utazások, amikor a feleségem és a gyerekek is ott vannak velem. Gyerekkoromban sokat voltam szüleimmel nyaralni, síelni, tudom, hogy milyen sok élményt, emléket lehet szerezni egy-egy ilyen utazás alkalmával, ezért én a családommal szeretem a legjobban megélni ezeket a pillanatokat.
Mi az, ami kikapcsol?
Tóth Márton csapattársam „megfertőzött” a kovászával, így a kenyeret és a kalácsot én sütöm a családunknak. Hetente egyszer-kétszer szoktam készíteni pékárut, a kislányom legnagyobb örömére, mert kedvence a bukta. A kenyérkészítés kihívás számomra, mert mindig kicsit kell fejlődni benne, hogy jobb és jobb legyen. Én nagyon szeretem ezt a tevékenységet, mert kikapcsol, és jó stresszlevezető.
A kenyérsütésen kívüli más területeken is foglalkozol a gasztronómiával?
Nem igazán. A fine dining nem hoz lázba, a kedvenceim általában a magyaros ételek. Szerintem nincs is jobb egy pörköltnél vagy egy gulyásnál, egy jó töltött káposztánál. Kenyérrel, sok tejföllel bármikor jöhet.
Gyakran váltogatod a külsőd. Van, amikor nagyon hosszú a hajad és a szakállad, van hogy nagyon rövid. Mitől függ, hogy épp hogyan nézel ki?
Igen előfordult, hogy 5 évig nem jártam fodrásznál, vagy 1 évig nem borotválkoztam. Sokszor megnövesztettem a hajam, szerintem az állt eddig a legjobban. De a külsőségek egyáltalán nem mozgatnak. A diplomámat is úgy vettem át, hogy nagy szakállal, hosszúhajjal, napszemüvegben, tudod olyan nagy Lebowski stílusban.
Van benned egy kis bohémság?
Nem vagyok bohém. Nekem az a stílusom, hogy nincs stílusom. Nem azért, mert nem szeretném, hogy legyen, hanem mert nem értek ehhez. Nem tartom magam menő arcnak. Nem foglalkoztat, hogy az alapján legyek népszerű, hogy miben járok, hogy vagyok felöltözve. Azért viszont szívesen vagyok menő, mert jó vízilabdás, vagy mert jó edző vagyok. Az egy igazi menőségi faktor.
Megosztó személyiség vagy?
Abszolút igen. Könnyen meglehet különböztetni a csapatban engem a többiektől. Ez nem tudatos viselkedés részemről. Annak mindig nagyon örülök, ha felismernek a vízilabdából és elfogadják azt a hangos stílust, ami rám jellemző. A közeli ismerőseim vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon nem. Én önazonos vagyok. Gór-Nagy Miki szokta mondani, hogy: „Igyál már valamit, mert te sokkal jobb arc vagy, ha iszol!” (nevet)
Szabad alkoholt inni élsportolóként?
Szabad inni normális keretek között. Én soha nem mentem le edzésre vagy meccsre se másnaposan, se ittasan. Volt olyan edzőm, aki azt mondta: „Figyeljetek srácok, fiatalok vagytok, menjetek bulizni! Két dolgot kérek, másnap legyen teljesítmény és ne kerüljön ki semmi a közösségi médiába!” Tudta, hogy fiatalok vagyunk, nyílik a világ számunkra, soha nem tiltott minket, de elvárta, hogy korrektül viselkedjünk.
Mire vagy a legbüszkébb a sportkarrieredet illetően?
Két dologra vagyok büszke. Amikor Egerben két év játék után engem tartottak meg kapusnak és nem a háromszoros olimpiai bajnok Szécsi Zolit. Nagyobb bizalmat kaptam és ez hihetetlenül büszkévé tett. A másik ilyen pedig, hogy tavaly én védtem a bajnoki döntő első meccsén.
Van példaképed?
Két külföldi példaképem van, volt egy spanyol kapus Jesus Rollan, sajnos ő meghalt 2006-ban. A habitusát nagyon szerettem, egy igazi temperamentumos, őrjöngős, mutogatós kapus volt. De nagyon kedveltem Stefano Tempestit is. Csodáltam Kósz Zoltán remek védését, aminek köszönhetően 3-2-es győzelmet arattak az EB-n Sevillában.
Igaz, hogy a kapusok kicsit mások, mint a többi játékos?
Ha ránézel a Nagy Viktorra, Juan Aguirre-re, vagy rám azt mondod, hogy igen. Mondjuk a Kósz Zoli nem ilyen típus, mint mi. Persze nem azért lesz valaki ilyen, mert kapus, viszont azt nem tudom, hogy azért lesz-e valaki kapus, mert ilyen. (nevet)
Mit adott neked a vízilabda?
Erről van egy kedves családi történetünk, amit az óta is emlegetünk. Nyári edzőtábor volt a Tungsram strandon, én gyerek voltam. Anyukám kirakott a bejáratnál én visszafordultam és a következő szavakkal illettem búcsúzóul: „Te vagy a világ leggonoszabb anyukája!” Emlékszem az érzésre, a környezetre, és hogy nagyon haragudtam rá, hogy edzőtáborba kell mennem. Mindig emlegeti, hogy a gonosz anyukámnak köszönhetően, aki nem hagyta, hogy abbahagyjam a vízilabdát, végül úgy alakult, hogy mindent a vízilabdának köszönhetek, amim van. Egzisztenciát kaptam, sikereket, élményeket. Rengeteg országban járhattam. Büszkeséggel tölt el, hogy a klubjaim, a szövetség mennyi pénzt költött el rám, hogy versenyeztessenek. Mindig volt jövőképem és ezért nagyon hálás vagyok. Igaz barátokat kaptam, a családomat is, hiszen sportiskolába jártam és ott ismertem meg a feleségemet. Motivációt és inspirációt, hogy gyerekekkel foglalkozzak.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
