Számomra az egyik legjobb kikapcsolódás a városnézés, az csak egy plusz, ha mindezt külföldön tehetem meg. Más kultúrákkal ismerkedhetek, szeretem felvenni a ritmust, és megkóstolni a helyi különlegességeket. Az egész úgy kezdődött, hogy Vincenzo megmutatta miket egyek, ha majd egyszer Nápolyban leszek… nem kellett kétszer mutatnia…már meg is vettem a repülőjegyet áprilisi indulással.
A repülő reggel 6-kor indult, 8-kor már Nápolyban sétáltunk, lestem hol fogok enni egy jó Babá nevezetű olasz desszertet és meginni hozzá egy kávét. (Babá al rum Nápoly ikonikus édessége, egy élesztős tésztából készült, alkoholos szirupban ázó sütemény- a szerk).
Pompei
Mivel az első 2 éjt Sorrentóban töltöttük (a 3. estét pedig Nápolyban), ezért a vasútállomás felé vettük az irány (Piázza Garibaldi). A központi pályaudvar könnyen megtalálható, ugyanis a reptéri busz itt áll meg. Mivel Pompei városa Nápoly és Sorrento között helyezkedik el, ezért azt gondoltuk, hogy útba ejtjük a nevezetességet. Kicsit aggódtunk, hogy a kézipoggyászt cipelni fogjuk egész nap, de a romoknál a főbejárat előtt ingyenes csomagmegőrzők várták a turistákat. Az ókori római városban Pompei-ben 3 órát töltöttünk, de ha igénybe vesszük az Audio Guide vezetést, akkor kétszer ennyi időbe is telhetett volna a túra. A házak belseje és freskók maradtak meg rendkívül jó állapotban, hála a több méteres vulkáni hamunak, amely i.e. 79-ben elöntötte a várost a Vezúv kitörésekor. (A jegyek elővételben, online is megvásárolhatóak: ).
Aznapi kirándulásunk épp húsvétra esett, ezért ellenőriztem is, hogy minden közlekedési eszköz jár-e rendesen. A Pompei túra előtt úgy tűnt eljutunk majd simán Sorrentóba, de Pompei-ből kifelé jövet tudtuk meg hirtelen, hogy vonat egy darabig nem megy Sorrento irányába. Amit nem tudtunk mire vélni, de egyszer csak megjelentek a buszos utat kiabáló olaszok. Vonat hiányában kénytelenek voltunk ezt a megoldást választani mivel délután 2 óra volt és 5-ig nem indult vonat. Hogy tartottak egy laza 3 órás sziesztàt vagy azt gondolták, jöjjön egy kis pénz más úton-módon is, azt már sosem tudjuk meg.
A vonatút 3€ volt Pompei-be, de a buszos út, ami kb. ugyanennyi távolság Sorrentóba, már 35€ lett a névtelen, logótlan, “egy cetli a jegy” busztársaságnál. Nagyjából 20 ember fért fel a buszra, ami amint megtelt indultunk is az öreg olasz fickóval, aki az olasz temperamentummal nyomta az angolt, miközben gesztikulált és vezetett. Sokáig nem tartott ez a mutatvány, mert a következő benzinkútnál a sofőrünk elkezdett magyarázkodni, hogy neki vissza kell mennie Pompei-be felvinni egy csapat embert a vulkánra. – Jó itt már azt gondoltam, hogy tuti eladják a vesénket. Ígérete szerint jönni fog más és elvisz minket Sorrentóba. Elképesztő, de pár perc múlva tényleg megjelent 3 db, 7 személyes autó és tovább vittek minket. Persze itt már inkább azt gondoltam, hogy autóbalesetben halunk meg, mert ahogy az olaszok vezetnek az nem embernek való volt…
Sorrento
Végül is túléltük ezt a kalandos utat és megérkeztünk Sorrento városába, ahol Limoncello folyik a csapból is, és a Spritz változata rendkívül finom.
Lássuk is a receptet:
Limoncello Spritz
- ½ dl Limoncello
- 1,5 dl Prosecco
- ¼ dl ásványvíz vagy szódavíz
Díszíthetjük: citromkarikákkal, friss mentával, bazsalikommal
Elkészítés: öntsük egy shakerbe a jéghideg folyékony hozzávalókat, rázzuk össze, majd öntsük pohárba és díszítsük ízlés szerint. Természetesen shaker nélkül is elkészíthető.
Olaszország egyik legszebb része a Sorrentói-félsziget és környéke. A csodálatos citrom- és narancsfái között sétálgatva, megtekinthetjük a korabeli 13-14. századi építészeti stílusban épült házakat, és megkóstolhatjuk a helyi különösen finom pástiéra és a sorrentói étcsokoládés tortát. A kis utcákban már tavasszal is tömeg tolong, főleg, ahol az ajándékboltok találhatók, sok helyen a manufaktúrákban kóstolót kínálnak Limoncellóból és a Limoncellós bonbonokból.
Életem legjobb focacciáját is itt ettem: friss paradicsommal és bivalymozzarellával találták Franco Pizzériájában, ami egy kis fapados – szó szerint – hely, de rögtön jöttek a pincérek és nem vártunk túl sokat az ételre sem, pedig nagy volt forgalom. Este szerettünk volna valami könnyebbet enni, így akadtunk rá Spizzichiamo éttermére, ahol helyi sajtokból, olasz szalámiból, sonkából és focacciából álló isteni antipasti tálat ettünk. Másnap a kikötőben sétálva azonnal fel is szállhatunk a rendszeresen közlekedő hajók egyikére, amelyek Caprira vagy Positano-Amalfi túrára visznek el minket 40-50€-ért.
Positano
Ha kevés időt töltünk ezen a gyönyörű partszakaszon, akkor ezt a hajó túrát ajánlom, mert egy nap alatt két hangulatos kis városba is eljuthatunk. Positano a 20. század elején még kis halászfalunak számított, de ahogy a turisták felfedezték, egyre jobban el is lepték. Ahogy a kikötőből felfelé haladunk a hangulatos utcákon, egyre jobban elénk tárul a festői helyszín. Egy dolog zavart, hogy annyira színesre filterezett házakat, mint amit a social médiában látunk, azért nem láttam. Tanulság: kevesebb social media, több utazás és megélése az élményeknek és a látnivalóknak!
Amalfi
Positanoban a hajóra visszaszálltunk, ami egy komoly 1 órás művelet volt, mert egyszerre több hajó érkezett és kiabálva jelezték a matrózok, hogy ki melyik hajótársaság hajójára üljön fel. Nemsokára meg is érkeztünk a 320-ban a rómaiak által épített fővárosba. Leghíresebb nevezetessége az Amalfi dóm, amelynek a 10. században kezdték meg az építését, de bárki is uralkodott, mindig hozzá építettek a leginkább arab jegyeket magán viselő katedrálishoz.
1728-ban fejeződött be a lépcsősor építése, ami a főteret kapcsolja össze a templommal. Az Amalfi part az UNESCO világörökség része és nem véletlenül. Ebédünket a La taverna del Duca-ban fogyasztottuk el és itt sem csalódtunk. A férjem pizzát evett én pedig egy paradicsomsalátát, sült halakkal, tintahal karikákkal, a jól megérdemelt Limoncellóval. Itt az ember úgy érzi, mindent meg kell kóstolnia, kávézók váltakoznak fagyizókkal és éttermekkel, így nem bírtam ellenállni az óriási citromhéjba visszatöltött citrom fagyinak sem. Zseniális, üdítő, frissítő és rendkívül jól néz ki, de ketten alig bírtunk el vele.
Nápoly
Utolsó előtti napunk éjszakáját Nápolyban töltöttük. Az Amalfi-part után nekem egy kisebb káosznak tűnt, nehezen vettem fel azt a fajta ritmust, ami ott van. Az az őrület, ami Maradonát körbeveszi számomra hihetetlen.
2020-ban halt meg a világhírű focista, de még most is mindent vele próbálnak eladni: pólót, naptárt, bögrét, koktélt. A spanyol negyedben kialakított zarándokhely egy átlagos hétköznap délután, szinte megközelíthetetlen. Az olasz foci bajnokság zajlott és Nápoly nyerésre állt, éppen ezért a város kèk-fehèr szalagdíszben pompázott, ami kicsit elterelte a figyelmet az iszonyú mennyiségű szemétről. Itt minden a fociról szól, az SSC Napoli mindig is az egyik legnépszerűbb csapat volt Olaszországban, a szurkolótábora szintén az első helyek egyikén áll a szurkolótáborok “versenyében”. A dél-olasz gyerekek hősként tekintenek a futballistákra Victor Osimhen maszkot és SSC Napoli mezt viselve. Két héttel később az SSC NApoli nyert és a város kékbe borult.
Kaptunk egy tippet – szerintünk az egyik legjobb budai pizzériából az Amore di Napoli pizzériából – hogy milyen helyeken érdemes megkóstolni a nápolyi pizzát Nápolyban. Gino Sorbillo-hoz jutottunk el a Via Tribunalin, amikor odaértünk óriási sorban álltak az emberek. Szerencsére hamar kiderült, hogy ha elvitelre kérjük a pizzánkat, akkor ez a sor nem is akkora probléma, mint amilyennek látszik. A legtöbben arra vártak, hogy a híres Michelin Guide-ban is szereplő étterembe bejussanak. A Michelin szó hallatán azt hittük, hogy itt elszállt árak lesznek, de egy klasszikus Margeritha 4,5 euro volt.
“Nápolyt meglátni és meghalni!”
Sok mindent láttunk és kóstoltunk, élményekkel gazdagon tértünk haza, de él a vágy bennünk, hogy még máskor is visszamehessünk. Mert igaz, így szólt a mondás: „Nápolyt meglátni és meghalni!” – amit állítólag Johann Wolfgang Goethe mondott -, de én úgy módosítanám, hogy: Nápolyt meglátni és tovább menni az Amalfi-partra! 😃
