2023-ban jelent meg a “Mindent a változókorról” c. könyve, melyben részletesen érint egy olyan témát amellyel itthon keveset foglalkoztak eddig, talán maguk a nők is tabuként kezelték. Eredeti szakmája szerint marketing és kommunikációs szakértő, széles látókörű szakember, de amikor a változókor témakörével találkozott, akkor új fordulatot vett az élete.
Mikor és miért kezdtél el foglalkozni ezzel a témával?
2016-ban kiköltöztem Olaszországba, mert megismerkedtem a férjemmel, 42 éves voltam akkor. Még ekkor is a kommunikáció volt a szakterületem, de tudtam, hogy valami újat kell találnom, újra kell magam definiálni. Furcsán hangzik, de kapóra jött, hogy 2 évvel később endometriózist diagnosztizáltak nálam, akkor kérdezték meg a műtét előtt, hogy menopauzában vagyok-e. Fogalmam sem volt és dühített, hogy nem tudok válaszolni, vagyis csak annyit tudtam, hogy az majd valamikor 50 körül jön. A műtét utáni pihenő időben magyar internetes menopauza oldalakat olvasgattam, de nem sok érdekeset láttam, de tudtam, hogy ez valószínűleg sokkal komplexebb folyamat, mint gondoltam. Külföldi oldalakon már említették a perimenopauza szót, ami 8 éve Magyarországon még eléggé ismeretlen volt. Ezt hívják a menopauza felvezető szakaszának, amely 5-7 évig eltarthat. Az én perimenopauzám klasszikusan pszichés szimptómákkal indult, szorongás, dühroham, ingerlékenység. Az első menopauza posztot fél évvel később írtam. Magam is meglepődtem a sikerén, az akkor indított zárt Facebook csoportba pár nap alatt 500-an léptek be. Visszagondolva bátor lépés volt, mert akkor még nagyon kapargattam a felszínt. Könyveket rendeltem külföldről, külföldi menopauza konferenciákra jártam, felvettem a kapcsolatot a Magyar Menopauza Társasággal, ahol bár segítőkészek voltak, de ők sem tudták, hogy mit akar ez a nő itt, aki nem is orvos. A legtöbb orvostársaság kifelé nem nagyon kommunikál, orvos orvossal osztja meg a tudást inkább.
Most pedig már a Magyar Menopauza Társaság vezetőségi tagja vagy!
Óriási megtiszteltetés volt, az elmúlt évek munkája beérett. Prof. Dr. Jakab Attila, aki akkoriban az elnöki posztot töltötte be, rendkívüli nyitottsággal és türelemmel állt hozzám. Volt, hogy órákon át faggatam őt, mondtam, hogy “mindent” tudni akarok a menopauzáról. 2021-ben adtam elő először a Magyar Menopauza Társaság kongresszusán, 2023-ban pedig megjelent a könyvem “Mindent a változókorról” címmel. Ha nem is mindent, de elég sok mindent megírtam. A könyvet a professzor úr lektorálta és írta az ajánlót hozzá. Nem sokkal ezután pedig felkértek vezetőségi tagnak, szerették volna, hogy az orvos társaság és a laikus nők között legyen egy híd.
A menopauzát ki és mikor fedezte fel?
A „menopauza” kifejezést először Charles-Pierre-Louis de Gardanne francia orvos használta 1821-ben. A szó a görög men (hónap) és pausis (megállás) szavakból származik. Korábban az orvostudomány egyszerűen csak a termékenység végének tekintette ezt az életszakaszt, és nem tulajdonított neki külön jelentőséget. A nők sok esetben meg sem élték a menopauzájukat, hiszen 100 éve például a várható életkor még csak 47 év volt.
Mi is az a menopauza?
A menopauza vagyis biológiai értelemben az öregedés egyik következménye, tehát természetes folyamat, amely akkor következik be, amikor a petefészkek kimerítik petesejt-készletüket, és csökken a női nemi hormonok (ösztrogén és progeszteron) termelődése, majd meg is szűnik. A menopauza ideje és lefolyása egyéni eltéréseket mutat, és külső tényezők is befolyásolhatják.
A legtöbb emlős egész életében képes szaporodni, de az embernél a menopauza egyedülálló jelenség, amely a hosszabb életkorhoz kapcsolódik. Az emberi faj esetében a nőknél az élettartam evolúciósan meghosszabbodott, de a petefészkek nem tudták ezt követni – vagyis a női reprodukciós rendszer „elöregszik”, míg az egyéb testi funkciók még fent maradhatnak.
A menopauza miértjére az egyik válasz a nagymama-teória, miszerint a menopauza evolúciós előnyökkel jár, mivel az idősebb nők a szülés helyett az unokák gondozására tudnak fókuszálni, ez növelheti a következő generáció túlélési esélyeit. Ez magyarázhatja, hogy a menopauza miért maradt fenn az emberi fejlődés során.
Mikor történik meg a menopauza?
Átlagosan 45 és 55 között, ezt tekintjük normálisnak statisztikailag, de nyilván lehetnek eltérések. A menopauza pontos idejét nem tudjuk előre megválaszolni, de például a 40 év előtti korai menopauza lehet örökletes, azaz mutathat családi halmozódást, ezért is érdemes beszélgetni a család női tagjaival. A kutatások szerint a dohányzó nők átlagosan 2 évvel korábban lépnek be a menopauzába, a cigarettafüstben található toxikus anyagok károsítják a petefészekben lévő petesejteket, illetve a dohányzás csökkenti az ösztrogénszintet, így gyorsabb lehet a hormonális egyensúly felborulása. Az alacsonyabb testsúly és kevés testzsír és bizonyos étrendi tényezők is befolyásolhatják a menopauza időzítését. Autoimmun betegségek, kemoterápia vagy petefészek műtétek szintén előrehozhatják a menopauza kezdetét.
Honnan tudjuk, hogy elkezdődött-e a perimenopauza?
Pontosan nem biztos, hogy mindig tudjuk. Az életkor (45+), szabálytalan menstruáció, klasszikus menopauza tünetek alapján szokás diagnosztizálni a perimenopauzát. Egyébként sokan nem is tudják, hogy teljesen rosszul használják a kifejezést, mert egészen pontosan egy nap a menopauza. Ez az a nap, amikor lezárult egy szakasz és elmondhatjuk: már 12 hónap telt el menstruáció nélkül. Előtte perimenopauza van, utána pedig a posztmenopauza. De nyilván mindenki érti, ha azt mondom, hogy menopauzában vagyok. Viszont például egy orvosi vizsgálaton érdemes megkülönböztetni, hiszen ha perimenopauzában vagyok, akkor még lehet (szabálytalankodó) vérzésem, posztmenopauzában pedig már nincs menstruáció.
A perimenopauza kezdeti szakaszában a fő tünet a menstruációs ciklus rövidülése, amely a kevésbé stabil luteális fázisnak köszönhető. Ennek oka a progeszteronszint csökkenése és/vagy az ovuláció elmaradása. Ilyenkor az ösztradiol válhat az uralkodó nemi hormonná, ami gyakran erősebb menstruációs vérzést eredményez. Ezzel a kezdeti hormonális változással együtt gyakran jelentkezhetnek új premenstruációs tünetek, vagy a meglévők súlyosbodhatnak. Időtartama szerint pedig eltarthat akár 5-10 évig is.
Posztmenopauzában már nem termel ösztrogént és progeszteron hormonokat a szervezet, újra kalibrálódik a hormonrendszer. Ha szerencsés az ember, akkor ekkora már elcsendesednek a tünetek. Bizonyos tünetek jönnek-mennek, ilyen lehet a hőhullám de a hüvelyszárazság például nem fog magától elmúlni, ezt mindenképpen kezelni kell.
Említetted már korábban egy interjúban, hogy hiába fedezték fel 1821-ben a menopauzát, mert 1993-ig nőkön nem is végeztek teszteket.
Kutatások azért folytak, bár a század második felében a menopauzát inkább orvosi problémának tekintették, gyakran a női “hisztéria”, idegesség, sőt elmebaj egyik forrásaként írták le. A kezelések gyakran veszélyesek vagy hatástalanok voltak. A 20. század elején a hormonok felfedezése és kutatása nagy lendületet vett, felismerték az ösztrogén szerepét a női szervezet működésében.
1993-ig az Egyesült Államokban a nőket rendszeresen kizárták az orvosi és tudományos kutatásokból, több tényező miatt. Az egyik leggyakoribb indok az volt, hogy el akarták kerülni a potenciális károkat a magzatra nézve, ha egy nő teherbe esne a vizsgálat alatt. A Thalidomid-botrány az 1960-as években mély nyomot hagyott az orvosi kutatások szabályozásában, a gyógyszer ugyanis súlyos fejlődési rendellenességeket okozott a magzatoknál, mivel nem tesztelték megfelelően terhes nőknél. Több mint 10 000 gyermek született hiányzó vagy torz végtagokkal, belső szervi problémákkal. A legtöbb eset Európában történt. Az USA-ban egy éber FDA-ellenőr, Frances Kelsey megakadályozta a gyógyszer engedélyezését, így ott elkerülték a tömeges tragédiát. Ezt követően a nők, különösen a termékeny korúak, „veszélyeztetett csoportnak” számítottak, és egyszerűbb volt őket kizárni a kutatásokból. A kutatók gyakran hivatkoztak arra is, hogy a nők hormonális ciklusa „túl bonyolulttá” teszi a kutatások elemzését, és nehezebb kiegyensúlyozott eredményeket kapni. Ezért a férfiakat „egyszerűbb és tisztább” kísérleti alanyoknak tartották. A hagyományos orvostudomány sokáig a férfit tekintette „általános emberi normának”. Azt feltételezték, hogy ha egy gyógyszer vagy kezelés működik egy férfin, az ugyanúgy fog működni egy nőn is – figyelmen kívül hagyva a női test élettani és hormonális különbségeit. Ez az ún. „bikini medicine” korszak volt, amikor a női testet azonosnak tekintették a férfival, kivéve a mell- és reproduktív szerveket, amennyit a bikini eltakar. 1993 előtt nem volt törvényi kötelezettség arra, hogy a klinikai vizsgálatokba nőket is be kell vonni.
Így a nőknél átlagosan több mint 700 betegség esetén jelentősen később állítják fel a diagnózist, mint a férfiaknál – egyes esetekben akár 10 évet is várniuk kell a helyes diagnózisra! A nők nagyobb eséllyel halnak meg szívrohamban, gyakrabban tapasztalnak kedvezőtlen reakciókat a vényköteles gyógyszerekre, és az orvosok gyakran félrekezelik vagy elutasítják panaszaikat és fájdalmukat.
Ez azt is jelenti, hogy a modern orvoslás nagy része kizárólag férfitesteken végzett kutatásokra épül, és ennek a kutatási hiánynak súlyos – néha akár halálos – következményei vannak.
A NIH (National Institutes of Health) csak 1993-ban vezette be azt a szabályt, hogy a finanszírozott kutatásoknak figyelembe kell venniük a nemi különbségeket, és a nőket is reprezentálniuk kell a mintában.
A menopauzális medicina pedig mint önálló orvosi szakterület, körülbelül 30–40 éve formálódik, és igazán csak a 1980-as évektől vált hivatalossá.
Milyen fizikai és mentális tüneteket ismerünk?
A menopauzának rengeteg tünete lehet, mert az ösztrogén receptorok mindenhol találhatóak a testben, agyban, csontban, szövetekben. Jelenleg 30+ tünetről beszélünk. A mentális tünetekről kevesebbet beszélünk, sokan nem is tudják, hogy lehet ilyen, csak fizikai tünetekre gondolnak: ingerlékenység, szorongás, hangulatingadozás, depresszió, ok nélküli sírás. A fizikai tünetek jobban ismertek: hőhullámok, éjszakai izzadás, alvászavar, ízületi fájdalmak, testsúly gyarapodás, libidó csökkenése.
A nők komolyan veszik vagy elbagatelizálják a problémát?
Az előző generációk számára sokkal nagyobb tabu volt a menopauza, mint nekünk: „Ez csak egy természetes folyamat, majd elmúlik.”, „Nekem nincs időm ezzel foglalkozni.”, „Anyám/nagymamám is túlélte, akkor én is ki fogom bírni.” – mondta az idősebb generáció némely tagja. Ők gyakran nem kértek orvosi segítséget, és csak akkor reagáltak, ha a tünetek már jelentősen befolyásolják az életüket. Nem volt internet, a háziorvos nem figyelmeztetett, és mivel senki nem beszélt róla, ez volt a természetes. Sajnos, sok 60-70 feletti nő most jön rá, hogy kellett volna ezzel foglalkozni, mert még mindig jön a hőhullám és a hormonterápia 60 felett már nem nagyon érhető el.
Az állandóan emlegetett életmód fókusz mellett fontos, hogy járjunk megfelelő szűrővizsgálatokra. Az 50 év feletti nők körében a szív- és érrendszeri betegségek jelentik az első számú halálozási okot világszerte – így Európában és Magyarországon is. A menopauza után a nők ösztrogén szintje csökken, ami csökkenti a szív- és érrendszer védelmét, így a kockázat jelentősen megnő. Sokáig azt hitték, hogy főként a férfiakat érinti a szívbetegség, de statisztikailag több nő hal meg szív- és érrendszeri betegségekben, mint férfi. A 45 feletti nők Magyarországon automatikusan kapnak behívót mammográfiára, de oda is csak 30% megy el, pedig mindenki a mellráktól a retteg. Sajnos, azonban jelenleg csak 60 éves korig küldik, így a nők utána már nem járnak vizsgálatra, mert azt hiszik, hogy nem kell, így egyre több az idős mellrákos. Jó lenne feljebb vinni az életkori határt.
Milyen megoldások léteznek?
Megkülönböztetjük a hormonpótlást és a hormonterápiát. Korai menopauza (45 illetve korai petefészek kimerülés 40 előtt) esetén pótolni szükséges a hormont, minimum 50 éves korig, amikor megtörténne természetesen a menopauza. Hormonterápiával a tüneteket kezeljük, ezek már perimenopauzában is megjelenhetnek menstruáció mellett. A hormonterápia mindig személyre szabott és abban az esetben indokolt, ha az életminőséget már erősen befolyásolják a tünetek. A hormonterápia általában ezekre a tünetekre hat: vazomotoros tünetek (hőhullám, éjszakai izzadás), alvászavar, GSM tünetek (hüvelyi illetve hugyuti panaszok), mentális tünetek, ízületi – és izomfájdalmak, csontritkulás.
A hormonterápia egészséges nők esetében alacsony rizikóval jár. A hangsúly az egészségen van, de ha az ember dohányzik, iszik és még túlsúlya is van, ezek mind rizikófaktornak számítanak és az elvárt hatás is elmaradhat.
Léteznek más gyógyszeres megoldások is, például a tibolon tartalmú gyógyszer népszerű Magyarországon, vagy a fezolinetant tartalmú új készítmény, mely nem tartalmaz ösztrogént és a hőhullámra, éjszakai izzadásra hat.
A legjobb kombináció, ha nőgyógyász-endokrinológus az orvosunk. A orvosok és ambulanciák listája is megtalálható a Magyar Menopauza társaság oldalán: https://www.doki.net/tarsasag/menopausa/info.aspx?sp=14&web_id=
A lelki tünetekkel fordulhatunk pszichológushoz?
Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékony lehet a hőhullámok kezelésében. A gondolataink és hangulatunk hatással vannak a fizikai tapasztalásainkra – és természetesen ennek az ellenkezője is igaz. Ha egy hőhullám miatt szorongunk, szégyenérzetet érzünk vagy dühösek leszünk, akkor egyértelmű, hogy annak a kontrollálása előnyös lehet. A CBT segíthet az olyan kognitív torzítások kezelésében, amelyek felerősíthetik a hőhullámokkal kapcsolatos negatív élményeket. Már Magyarországon is vannak erre kezdeményezések.
A menopauza és a demencia között fellelhető kapcsolat?
Válaszként idéznék Lisa Mosconi agykutatótól: “Az Alzheimer-kór preklinikai szakasza – amikor az agyi változások már zajlanak, de a tünetek még nem jelentkeznek – már a változókorban elkezdődhetnek. Az agyi képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy egyes 40-es és 50-es éveikben járó nők már ‘figyelmeztető jeleket’ mutatnak az Alzheimer-kórra, miközben kognitívan még egészségesek. Az Alzheimer-kór nem az idős kor betegsége, hanem inkább a változókor betegsége, amelynek tünetei idős korban jelentkeznek.”
Világszerte az Alzheimer-kórral élők kétharmada nő. Minden nő, aki elég hosszú ideig él, átesik a menopauzán, de nem minden nőnél alakul ki Alzheimer-kór. A kutatások szerint a kiváltó tényezők valószínűleg genetikai, biológiai, hormonális és életmódbeli tényezők kombinációjából adódnak, amelyek együtt növelik a kockázatot
A magas vérnyomás és a metabolikus szindróma kezelése változókorban az egyik módja lehet annak, hogy csökkentsük a demencia kockázatát a nőknél. Egy másik lehetséges stratégia a hormonterápia alkalmazása, amelyet általában a menopauza tüneteinek enyhítésére használnak. Egy átfogó, nagyméretű vizsgálata kimutatta, hogy azok a nők, akik 1–3 évig hormonterápiában részesültek, 40%-kal kisebb eséllyel betegedtek meg Alzheimer- és Parkinson-kórban. Azoknál, akik 3–6 évig kapták a kezelést, ez az arány 60%-ra, míg a 6 évnél hosszabb kezelés esetén 80%-ra emelkedett.
„Az ösztrogén nem fordítja vissza a betegséget, de segít az agy egészségének megőrzésében. A hormon alkalmazása a demencia kockázatának csökkentésére tudományos viták tárgya. Több kutatás is azt sugallja, hogy a terápia időzítése kulcsfontosságú: ha perimenopauzában kezdik el, csökkentheti a demencia kockázatát, míg ha csak idősebb korban alkalmazzák, az növelheti a kockázatot.” – állítja Mosconi.
Mi a véleményed, a férfiakat is edukálni kellene?
Céges rendezvények alkalmával jönnek rendszeresen a férfiak is, kíváncsiak az előadásomra. Nagyon jó látni, hogy egyre több a fiatal nő is, fontos, hogy felkészüljenek. Talán a tabusítás is véget ér egyszer, hiszen érteni fogják az ablakot nyitogató, állandóan pisilni járó vagy “furán” viselkedő női kollégákat. Hogy nem arról van szó, hogy épp “hisztiznek”, hanem egyszerűen egy olyan életszakaszban vannak, amiben a tünetek el tudnak hatalmasodni és befolyásolják az életkörülménykeket. Különösen kellemetlen lehet irodai pozícióban dolgozó kolléganőként létezni ebben az időszakban együtt a sok férfi kollégával, akik nem tudják hogy mi az a menopauza.
Egy ideális világban mindenki tudna egy kicsit a menopauzáról, és akkor nem kellene titkolózni a férfiak előtt sem. Léteznek már hasznos eszközök, ilyen például a MenoVest nevű menopauza szimulátor mellény, amely a hőhullámot imitálja. Tavaly Budapesten, februárban pedig Milánóban adtam fel a férfiakra egy menopauza edukációs kampány keretében. Azt kell hogy mondjam, hogy akik megálltak felpróbálni, érdeklődőek és kíváncsiak voltak.
A férfiaknál is létezik hasonló hormonális változás?
A férfiaknál is történik hormonális változás, andropauzának hívják. Az andropauza során elsősorban a tesztoszteronszint csökken, ami különféle testi és lelki panaszokat okozhat. A tesztoszteronszint már 30 éves kortól lassan csökken (évente kb. 1%-kal), de a tünetek általában 45–60 éves kor között válnak észrevehetővé. Ellentétben a menopauzával, itt nincs éles határvonal. A férfiaknál a hormon csökkenés fokozatos, ezért a tüneteket sokszor nem is kötik össze az andropauzával. A nőknél inkább 10-15 éves ez a periódus és drámaibb módon hatnak a tünetek. A férfiak tünetei hasonlóak lehetnek: önbizalomhiány, mentális tünetek, életközépi válság, hőhullám és alacsony libidó is előfordul. De a férfiaknak ebben is könnyebb; elmennek az urológushoz, aki simán felírja nekik a tesztoszteront.
Jelenleg Toszkánában élsz a férjeddel. Más a megítélése a menopauza fontosságának Olaszországban?
Eddigi tapasztalataim alapján itt könnyebben lehet beszélni erről, de ugye az olaszok alapból is lazábbak és nyitottabbak. Szerencsém volt, mert az utóbbi két évben két menopauzával foglalkozó konferencia volt Firenzében, amelyeken részt tudtam venni. Most májusban pedig már elő is adok az EMAS (European Menopause and Andropause) konferencián munkahelyi menopauza témában. Nagy megtiszteltetés, hogy lehetőséget kaptam!
Mi az, amit megtehetünk, hogy hosszú és teljes életünk legyen?
A hosszú élet az ma kezdődik, ugyanis a menopauza a longevity kapuja. Bár a nők átlagosan tovább élnek, mint a férfiak, ez nem jelenti azt, hogy jobb életminőségben is. A menopauza alatti évek minősége meghatározza az időskor minőségét, ezért pedig most kell tennünk. Azt is tudjuk, hogy a hosszú élet nem csak genetika kérdése, sőt a hosszú élet 70-80%-ban életmódbeli tényezőkön múlik, azaz nagy részben azon, hogyan élünk a változókorban. A hosszú élet azonban nem csak az évek számáról szól, hanem az életminőségről is. A változókor lehetőséget ad arra, hogy az egészségünket a saját kezünkbe vegyük, ne hagyjuk veszni!
Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:
Lehet szerepe a táplálkozásnak a női változókor tüneteinek mérséklésében?
Szomatikus gyakorlatok a nyugodt idegrendszerért
