Szabó Kimmel Tamással beszélgettünk Lefkovicsékról, az apa-fia kapcsolatról, vallásról, moziról, színházról és azt hogy minden filmből lehet tanulni valamit.
A Lefkovicsék gyászolnak c. film sikert aratott a mozikban, és külföldi fesztiválokon is megfordult.
Igen, nagyon sok fesztiválon szerepeltünk, de végül a Nemzetközi Kritikusok Fipresci-díját érdemelte ki a film a Szófiai Nemzetközi Filmfesztiválon. Én egy kicsit nagyobb népszerűségre számítottam, de talán nem volt szerencsés az Izraelben október 7-én és az azután történt események miatt.
Jelenleg Amerikában forgalmazzák, nagyon jó volt odautazni vele. Szófiában is emlékezetes volt és remélem, hogy Izraelben is bemutatják majd és ott is szeretni fogják. Ezeknek az alkotásoknak az a lényege, hogy minél több helyre eljusson és minél több embernek tudjon élményt nyújtani. New Yorkban nagyon megható volt látni, hogy mennyire tetszett a nézőknek a film, egyszerűen egyetemes nyelve van. Volt egy nagyon erőteljes élményem az egyik vetítés után, amikor egy apuka odajött a lányával, hogy vele pontosan ez történt: a fia kiment Izraelbe és ott él az unokájával… a férfi nem tudta mire ül be, de végig zokogta a filmet…
Az apa-fia nézőpont szempontjából mit jelent neked a film?
Egyrészt van egy Apám és van egy fiam. Amikor a fiam már olyan fejlettségi szinten volt, hogy lehetett vele beszélgetni és volt önálló véleménye, akkor nagyon sok helyzetben ugrott be az én gyerekkorom. Külsőre és belsőre is nagyon hasonlít a fiam rám, kicsit magamat látom benne. Próbálom azokat a hibákat nem elkövetni, amiket gyerekkoromban esetleg az Apám elkövetett, kihagyott valamit, vagy elrontottuk netán. Miközben a filmet csináltuk, Apámhoz is közelebb kerültem. Korábban volt egy kis távolságtartás közöttünk és most tényleg nagyon jó a kapcsolatunk. Jobban el tudom fogadni az ő világnézetét, de tudom is őt érzékenyíteni. Érdekes, hogy a gyereknevelésben visszaigazolt már többször, hogy bárcsak ő is így csinálta volna, ahogy most én. Két bátyám van, nekik is 30 körül volt konfliktusuk Apánkkal, azt is végignéztem. Mondja a pszichológia, hogy 35 éves kor környékén elkezdődik egy második kamaszkor, de ezt mi szépen megugrottuk. Legutóbb Balatonon a stégünkön ültünk, Apám hozott kolbászt, szalonnát hagymát, kenyeret, kipukkantottunk egy pezsgőt és felkiáltottunk: “Éljenek a nők!” Szóval igen, ez a szerep segített abban, hogy empatikusabban álljak az Apámhoz.
A film retro hangulata kicsit olyan, mintha az édesapád (Bezerédi Zoltán), beleragadt volna 80-90-es évekbe, de a film pedig most játszódik. Te hogy látod?
Nekem az volt az első gondolatom, hogy milyen jó az aurája ennek a filmnek. Amihez hasonlítani tudnám, az a Made in Hungaria vagy a Turné. De igen, ahogy mondod, az Apa beleragadt az ő történetébe, amibe bejön ez a teljesen idegen kultúra, de a végére valami közössé kulminálódik.
Kis költségvetésű volt a film, ezt érezted a forgatás közben?
Hát ez mindig érezhető, ha kicsi a költségvetés. Forgattam már 1 milliárdos költségvetésű filmet, az is érezhető volt. Ez 100 milliós film volt, ez volt eddig a legolcsóbb filmem, fele barátságból is vállaltam el. Azt gondoltam, hogy legyen a legolcsóbb, de jusson el a legmesszebbre! Jó úton van már a film, a moziban még látható, de már a Netflixen és a MAX-on is! Nagyon jó volt a gyártásvezetőnk, Nemes-Jeles Vera, aki nem engedte, hogy feltűnjön nekünk, hogy ez egy low budget film. A nézők ezt onnan vehetik észre, hogy kevés helyszínen forgattunk. Szűkített stábbal dolgoztunk, de minden szakember a szívét-lelkét beleadta.
Az, hogy egy film a moziban vagy egy előfizetéses csatornán jelenik meg, az mitől függ?
A Covid eléggé átrendezte a viszonyokat. Míg régen egy Made in Hungáriát 250 ezren nézték meg a moziban, a Valami Amerikát 400-500 ezren, addig a Covid után már sokkal kevesebben mentek be egy moziba. A néző inkább előfizet és kb. bármit láthat egy havi összegért és nem költ el 20 ezret a moziban csak popcornra. Ez sok mozi filmnek nem jó, de mindig lesznek olyan filmek, amit inkább a moziban néznénk meg. Szóval úgy gondolom a Covid ártott a mozis szokásoknak. A piac ezt diktálja, hogy a mozi után menjen az előfizetéses csatornára a film. Nekünk színészeknek, ebből nincs plusz bevételünk. De aki akar moziba vagy színházba menni, az úgyis fog. A színházaknak még nehezebb lett, nem lett olcsóbb, sőt…lassan luxus kategória lesz színházba járni is.
Vallásos vagy?
Nem. Elvileg keresztény vagyok, mert Anyámék megkereszteltek, de se előnye, se hátránya nincs számomra belőle.
Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy mi lesz a szereped a filmben?
Nagyon izgalmasnak találtam! Arra gondoltam a film előtt, hogy kéne valamit kezdenem a vallással és milyen érdekes, hogy jött ez a lehetőség. Hát én péntek reggel 5.40-től az ortodox egyházban imádkoztam másfél hónapig. Este pedig egy neológ közösségbe mentem, rabbikkal beszélgettem, hallgattam a tanításokat. Láttam a zártabb verzióját is a zsidó vallásnak és a lazább változatát is. Kellemes meglepetés volt. Azt gondoltam, hogy majd megmondják nekem, hogy jól élek-e vagy sem, de ehhez képest egy rabbi a hívőkkel ülő, egy szinten beszélgető, kérdező, nevető partnerséget hozott létre. Végtelenül szimpatikus volt számomra, mint egy iskolában. Jó kapcsolataim lettek, befogadtak, tanultam, finomakat ettem, megértettem a közösség erejét. Bárcsak máshol is ilyen összetartó tudna lenni más ügyek által a társadalom! Van mit tanulni!
Hogyan sikerült elsajátítani a héber nyelvet?
Volt két dialogue coach, akik segítettek nekem. Az egyikőjük kint volt a forgatáson is. Erre volt másfél hónapom. Bárhol voltam, ezt hallgattam, mindig a héber nyelv ment a fejemben. Minden jelenetre felhúztam magam annyira, hogy hiába magyarul érzek és gondolkodom, mégis héberül szólalok majd meg, úgy, ahogy azt kell. Nagyon izgalmas feladat volt.
Aktív, sportos ember létedre meg kellett híznod elég gyorsan a szerep kedvéért.
Nagyon könnyen ment a hízás, a fogyás még két évembe telt, kb. most vagyok annyi, mint a szerep előtt. Sajnos nem kaptam egy dietetikust meg edzőt a “visszaútra”, hogy egészségesen fogyasszanak le. Szóval nehéz volt a fogyás, meg kicsit bele is tunyultam. De már összeszedtem magam és visszatértem a futáshoz!
Hogyan zajlik egy casting? Mi a különbség egy belföldi és külföldi szereplőválogatás között? Segít egy menedzser ebben?
Itt Magyarországon nem nagyon van kultúrája, hogy menedzsere legyen valakinek. Nekem van szerencsére, aki a tárgyalásokban, szerződések megírásában nagyon sokat tud segíteni. Az én menedzserem olyan hátteret biztosított nekem a Lefkovicsék forgatása közben is, hogy nem is tudtam volna nélküle megcsinálni. Szilvi (Gémes Szilvia) minden helyzetet fantasztikusan tudott kezelni, nagyon nagy segítség volt számomra és még a stábtagok is szerették őt.
Visszatérve a kérdésre: Magyarországon inkább a rendező vagy a castingos lát benned fantáziát és megkeres személyesen, telefonon. Külföldön castingokon veszel részt, felolvasod a szerepet, eljátszod és vagy hívnak utána, vagy nem.
A Ferike szerepet játszó Váradi Rolandról mit lehet tudni?
Roli egy bokszoló fiú, akit utolsó pillanatban talált meg Breier Ádám rendező. Egy boksz edzésen akadt rá a srácra, aki először nem akart elmenni a castingra. De Ádám felhívta az edzőjét, hogy mégis menjen már el, mert a rendezőnek rá van szüksége, és így végül elment. A jó sportoló számára az edző amit mond, az szent (nevet). Szuper volt Roli, arra az amatőr szerepre, amit el kellett játszania, nagyon jó és fontos, központi karakter. 18 évesen, tapasztalat nélkül ezt megcsinálta, le a kalappal! Nem csak te, már mások is megemlítették nekem, Roli sokaknak feltűnt.
Jó is hogy erről beszélünk, mert más esetekben, ha egy amatőr szereplő mellé teszel egy profit, akkor azonnal kiderül a különbség. Vannak olyan rendezők akik betesznek haveri alapon amatőr szereplőket, aki egyszer eljátssza a szerepet, de aztán soha többet. A profi meg előadja még 300-szor. Emberek azért 4-5 évet töltenek el a Színművészetin, hogy értsenek ehhez a szakmához, akkor miért nem húzzuk meg a határokat? Szerepelhet, de persze más összegért mint egy profi. Ritkán van az, hogy egy amatőr elvisz a hátán egy filmet, lásd Dietz Guszti a Külön falkában. Nem csak azért mondom, mert a cimborám, hanem nagyon különleges karakter is. Na, az a szerep nagyon önazonos volt neki. Egy hamis mondat nem hangzott el. Roli jó példa szintén, mert illett hozzá ez a szerep, de nem gondolom, hogy más filmben, más szerepben megállná a helyét. Egyszerűen ez is egy szakma és kész. Nem mész be a SOTE-ra műteni, két évad Vészhelyzet megnézése után te sem…
Milyen szerepekben láthatnak a nézők mostanság?
A Pintér Béla társulatban játszom több darabban is. Az egyik a Marshal Fifty-Six, a másik a Réka és az oltatlanok, a harmadik pedig az Idegen test. Utána megyek a Centrál színházba, ahol egy kétszereplős előadásban veszek részt Hermányi Mariannal. Később lesz egy kis titkos projekt, amiben egyedül leszek, aztán egy másik titkos projekt, amiben nagyon sokan leszünk. Nagyjából januárig be vagyok táblázva. Rég volt ilyen. Kicsit sok lett a színház. 27 előadásom is volt egy hónapban, ráadásul órákat kellett utaznom 1 órás fellépésekért, ami szakmailag megkérdőjelezhető volt, ezt is a Covid alatt értékeltem át. Most kb. 5-8 előadásom van egy hónapban. Játszom még a Jurányiban, a Szabó Zoli által rendezett Szarvasnak gyermekében és a Pince Színházban a Vihar kapujában, ami egy főiskolás rendezői vizsga.
Számodra van tanulsága a Lefkovicséknak?
A kommunikáció és a család fontossága mindenképpen. Emberek képesek beleragadni évekig olyan tévhitekbe, amit egyszerűen nem beszéltek meg. Minden apának és gyermekének ajánlom a filmet, akinek konfliktusa van, gyógyító tud lenni. Igazából ez a művészetünk a lényege: olyan tükröt tartani, ami miatt elgondolkozol, hogy jól csinálod-e azt, amit csinálsz.
Ez a cikkünk is érdekelhet:
