Dicsekedjünk-e a gyermekünk bizonyítványával? Jár-e ajándék a jó jegyért? Kell-e tanulnia a gyereknek nyáron? Hagyjuk-e a gyerekünket órákat játszani számítógépes játékokkal? Ilyen és ehhez hasonló témákról beszélgettünk Schillinger Zsuzsa wingwave coach, fejlesztőpedagógus, pedagógiai terapeutával.
Amint vége lett a sulinak kikerültek a közösségi média felületekre a bizonyítvány fotók. Mi a véleményed erről a jelenségről?
Túldimenzionált a bizonyítvány kérdés, pedig nem is olyan fontos, mint amekkora jelentőséget tulajdonítunk neki. Főleg nem az általános iskolában, amit mindenki kötelezően el fog végezni. Leginkább azok a bizonyítványok kerülnek ki a közösségi felületekre, amelyek kíválóak lettek. Ha kiteszem a bizonyítványt, azzal azt üzenem, hogy részünkről ez az elvárás, még ha nem is mondom ki, hogy “ha kitűnő vagy, akkor tudunk rád büszkék lenni”. Ha ennél “rosszabb” eredményt ér el a gyerek, akkor már mélyen hallgatunk, hiszen azt gondoljuk, a köz csak azt becsüli meg, akinek kitűnő a bizonyítványa. Máris egy teljesítmény kényszerbe húzzuk ilyenkor a gyermekünket. Vajon nekünk milyen teljesítmény kényszerünk van, ha csak a kitűnő a jó? Milyennek értékelünk egy bizonyítvány mögötti teljesítményt? Bármilyen erőfeszítés értékelendő, ismerjük el! Szerintem egy jól lezárt év megérdemel egy családi ünneplést. Ünnepeljük meg, hogy közben akár edzésre, különórákra is járt a gyermek, vagy hogy hazahozta a holmiját és nem felejtette ott, netán hogy sikerült kidobni a 3 napos szendvicset és nem várta meg, míg megpenészedik (nevet). Magunkat is ünnepeljük meg egészen nyugodtan, hiszen mi tudjuk, hogy mennyi energiát tettünk bele ebbe az évbe.
“Kitűnő bizonyítványért ajándék jár!” Ez jó irány?
Ááá, van ennél rosszabb is! Ha valaki minden egyes jó jegyért pénzt kap, majd levonást a rossz jegyért… ahogy korábban említettem, fontos az elismerés, de nem tárgyi jutalomra gondoltam. Óvatosan bánnék a jutalmazás és büntetés kérdésével. Ha belemegyünk egy ilyen jellegű spirálba, nagyon hamar visszájára tud fordulni a dolog. Ha a jó teljesítményt jutalmazom, akkor vajon mi a büntetés? A jutalmazás elmaradása már büntetés? A gyerek könnyen gondolhatja, hogy ha épp nem adok valamiért jutalmat, akkor büntetésben van. Nehezen tud úgy belső motiváció kialakulni, ha folyamatosan külső motivációval ösztönzünk. Jobb esetben azt várnánk, hogy gyermekünk élvezettel csináljon valamit – tanulást, suliba járást, edzésre járást, de ha mindig behozok valamit külső eszközként, akkor ezt kell majd fenntartani, és a tétet is emelnem kell majd. Kiskamasz kortól már nem is fogja őket érdekelni az iskola, inkább a haverok lesznek fontosak és itt már a jutalom sem lesz érdekes, dacból sokszor inkább lemondanak róla, mint hogy bármit megcsináljanak. Könnyen kontraproduktívvá válik az egész rendszer, amit addig kialakítottunk.
Nyáron tanuljon vagy dolgozzon a kamasz gyerek?
A tanulásról nagyon egysíkúan gondolkozunk. Az is tanulás, ha megtanítjuk őket palacsintát sütni, vagy ha megmutatjuk nekik, hogyan közlekedjenek a városban. Nem csak az iskolai feladatokat lehet megtanulni vagy a lexikális tudást bővíteni. Ide tartozik minden, amire év közben nincs idő. Bármilyen élmény is lehet a tanulási folyamat része: jusson el A-ból B-be, hogyan találkozzon a haverokkal vagy főzzön ebédet a családnak. Ha a család együtt nyaral és várost néznek, akkor egy kis történelemet is tanulhatunk, de nem cél a memorizálás. Ez fontos, mert látni fogja a gyerek, hogy maga a tudás értékes és ez belső motiváció lesz!
Régóta tartasz kamaszoknak tanulásmódszertan tábort. A kamaszoktól sokan félnek, mert nem olyan könnyű a hangot megtalálni velük, de te már 10 éve minden nyáron megteszed ezt, tehát szükségük van rá. Na de nyáron?
Igen, szükségük van rá, de évközben egyszerűen erre sincs idő. Ez egy játékosított tábor, úgy adunk a gyerekeknek tanulásmódszertan ismereteket, hogy egy nyomozásban vagyunk, fel kell fedni egy bűntényt – ebben mindig aktívan részt vesznek -, közben élményszerűen kapják meg a tudást. A nyári időszak az, amikor felszabadulnak az iskolai tanulás alól, lehetőség van rá, hogy saját magukról is tanuljanak. Megtudhatják, hogy mik az erősségeik vagy gyengeségeik, és milyen eszközeik vannak ezek kezelésére, az iskolai tananyag saját tanulási stílusuk szerinti hatékony elsajátítására.
Foglalkozol wingwave coachinggal, amely nagy segítség lehet a tanulásban, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A gyerekek, akik járnak hozzám coachingra, nem feltétlen tanulási nehézségek miatt jönnek, hanem bármi más problémával is fordulhatnak hozzám. Sokszor az iskolai elakadásból indulunk, de kiderül, hogy van egy erős teljesítmény szorongása. Előfordul, hogy lelki problémával jönnek, de kiderül, hogy van ott más nehézség is. Nagy segítség nekem a coaching folyamatban, hogy fejlesztő pedagógus vagyok, így komplexebb képet kapok a hozzám fordulóról.
Fontos lenne, ha a szülő észreveszi, hogy a gyerekének bármiféle problémája van, nehézsége, elakadása, akkor keressen szakembert, aki segít neki ebben. A pedagógusoknak nem biztos, hogy feltűnik az osztályban a 30 gyerek között egy kisebb nehézség. Viszont a kisiskolás életkorban ezek még könnyen fejleszthetők. A tanulási nehézség okozhat másodlagos problémákat, akár önbizalomhiányt is, mert a gyerekek erőteljesen hasonlítgatják magukat a másikhoz. De lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy neki nem úgy kéne tanulnia, mint a többieknek. Ma már tudjuk, hogy az intelligencia sem egyféle, így sokszor megesik, hogy gyermekünk domináns tanulási típusa nem egyezik az iskolában megszokott módszertannal. Így nem azon a csatornán tanul, mint mások, mondjuk mozogva kellen tanulnia, labdát dobálni közben, vagy rajzos vázlatokat készíteni. Tanulásmódszertan rásegítéssel gyakran kiderül, hogy semmi baja nincs, ezt nagyon fontos visszaigazolni a gyerekeknek!
A számítógépes játékok használatáról mi a véleményed?
Tudom, hogy sok szülő dolgozik, a gyerek otthon marad, de muszáj valamiféle határt felállítani, hogy ne egész nap a telefont, tabletet nyomkodják. Úgy gondolom, hogy egy gyerek fejlődő idegrendszerére ez rendkívűl káros. Ha nincs benne mérték, akkor ez könnyen válik függőséggé. Tesztelhetjük, hogy hol tart a gyerekünk a függőség felé vezető úton, ha elvesszük a játékot, vagy a telefonját. Sokszor komoly dührohammal, hisztivel reagálnak erre a gyerekek. Mondok most egy durvábbat: ha behelyettesítjük a videojátékot az itallal, a dohányzással, vagy bármilyen más függőséggel, akkor ez iszonyú felháborodást okozna a szülők körében, de az, hogy órákon keresztül játszik, napi rendszerességgel, afelett könnyen szemet hunyunk. Gondoljunk bele, hogy mennyi feldolgozatlan inger gyűlik össze, amit mozgásban sem dolgoznak fel, ülnek tovább. A gyerekek idegrendszeri fejlődésében mára ez egy általános jelenség, ami mindig itt van az életükben és nem tudjuk milyen irányban változtatja meg az idegrendszert. Engem nagyon foglalkoztat ez a kérdés, hogy ha tényleg függő személyiségeket nevel a videó játék, akkor mit kezd majd a függő, ha le akarja tenni ezt a függőséget?
Ez érvényes a telefonon közösségi felületeket pörgetőkre is?
Igen, bár a social media felületek fontos eszközei lettek a gyerekek közötti kapcsolattartásnak. Nem találkoznak a gyerekek, hanem irogatnak egymásnak. Mi még régen órákat ültünk a játszótéren, ők már szinte nem találkoznak délutánonként. De ez a kisebbik probléma, mert legalább történik valami aktivitás: így beszélgetnek, van közöttük interakció. A probléma inkább a tiktok, youtube videók nézéssel van, ami teljesen passzív tevékenység, és szinte nem is emlékeznek arra, mit láttak. Persze ez ránk is igaz, mi is pörgetjük a fészbukot, ingerrel árasztjuk el az idegrendszerünket, egy túlingerelt állapotba kerülünk, ebből kialakulhat figyelemzavar, hiperaktivitás. Hol vezetjük le a fölös feszültséget, mit kezdünk a tartalmak fogyasztása közben keletkezett stresszel?
A szülők egy előző generáció tagjai és sokszor nincs információjuk arról, hogyan kell beállítani egy telefont vagy bármilyen eszközt úgy, hogy a gyerekek ne lássanak nem nekik való tartalmat. Lehet, hogy modernek és elfogadóak vagyunk, de ha olyat látnak a gyerekek, ami nem az ő életszakaszuknak való, az érzelmileg is rendkívül megterhelő. Ezek majd valahol jelentkezni fognak, sok év múlva, más életterületen, mi pedig még nem is látjuk tisztán a következményeket.
Szakemberként mit javasolsz, mi a jó megoldás?
A párbeszédben és a felelősségvállalásban hiszek. Azaz, szülőként vállalnom kell, hogy tájékozódom az online világ alakulásáról, utána járok, hogyan lehet felelősen használni ezeket az eszközöket, és erre tanítom a gyermekeimet. Ott vagyok, érdeklődöm, beszélgetek erről vele. Szeretném megismerni, mit csinál, hogy bizalom épüljön ezen a téren is. De ha kell, korlátozom a nagyobb jó érdekében, és felvállalom az ezzel járó konfliktust akkor is, ha ez kellemetlen és rövid távon számomra megterhelő.
Fotók: Freepik.com
Ez a cikkünk is érdekelhet:
