Júniusban átúszták a Kis-Pingvin egyesület vízilabdázó gyerekei a Balatont, ráadásul hosszába a „Gyerekek a gyerekekért” kihívás kapcsán, ezzel támogatva Flórát, Drávucz Rita világ és Európa-bajnok vízilabdázónk kislányának létrehozott alapítványt, aki egy ritka rendellenességben szenved és egy ortopédiai műtétre várt. Menczinger Melinda a Kis Pingvinek alapítója és Emy (Ádám Emília) a Kis Pingvinek edzője mesélt az átúszás történéseiről és élményeiről.
Melinda, már 2 hónapja megtörtént az átúszás, ami szerencsére nagyon jól sikerült. Milyen élményékkel vagytok gazdagabbak?
Már a szervezés legelejétől hatalmas nyomás volt rajtunk, ami rengeteg álmatlan éjszakával járt. Egyikünk sem rendezvényszervező szakmáját tekintve, így nem volt a szervezési folyamatokban igazán nagy rutinunk. Ehhez képest azt kell mondjam, hogy nagyon odatettük magunkat és kimaxoltuk, vagyis mindent megtettünk, amit lehetőségeink engedtek. Mi mindannyian elég maximalisták vagyunk a csapatban és nagyon hiszünk az álmaikban. Ezért eléggé nehezen vettük azt a kevés visszautasítást, amit az ügy kapcsán tapasztaltunk. Nem találkoztunk sok negatívummal de így is volt, aki nemet mondott egy-egy lehetséges együttműködésre. Alig hittük el, hogy nem értik, amit mi szeretnénk elérni az #1hosszbalatonnal. Szerencsére 90-95%ban csak jó dolgok értek minket a támogatókat illetően.
Kik voltak a támogatóitok?
Decathlon volt az egyik fő támogatónk. Minden gyerek kapott egy neoprén ruhát. Mindenképpen szeretném kiemelni, Tóth Gyuszit a szentesi vízilabda edzőt, aki már a 2019-es úszáskor is és most is segített minket. Ő a YORDO fürdőruhamárka tulajdonosa. Felajánlott ingyen fürdőruhát az átúszásra és legyártottak még plusz darabokat is, melyek eladása után kapott a Wonder Flóra alapítvány támogatást. Segített még minket a Balatoni fagyizó, itt van a 18. kerületben három boltjuk. Mindig másik fagyiba szúrták bele az „#1hosszbalcsi” táblát és az eladott gombócok után, szintén a Flórácskának utalták a támogatást. Nagyon sokat köszönhetünk a 18. kerületnek is, mert nagyon sokat kaptunk tőlük. Csütörtökönként odaadták a kora reggeli órában a sávokat, így a mindennapi edzés mellett tudtunk még egy órát csütörtökön reggel edzeni.
Ezeken az alkalmakon hosszútávot tudtak úszni a gyerekek. Emellett a médiamegjelenésekben is segítettetek. Nagyon jól esett, az is hogy a 18. kerületi Majális alkalmából tartott rendezvényen, felhívták a gyerekeket a színpadra, a polgármester köszöntötte őket, kaptak egy kis ajándékot is. Ez hatalmas büszkeséggel töltötte el a gyerekeket, hogy ennyi ember előtt, így kiállhattak. A kerületnek van Balatonakaliban egy tábora, amit megkaptuk ingyen és onnan mentünk át Keszthelyre, ahonnan indult az átúszás. Sok segítséget kaptunk máshonnan is, például kisbuszokat a PLER kézilabda csapattól. Szülői segítséggel ezekkel a kisbuszokkal jutottunk le a táborba.
Szeretném megemlíteni az Eisberg Hungary Kft.-t. Régóta segítenek minket, így most is kaptunk tőlük felajánlást is és a felkészülési idő alatt rengeteg salátát. Nyári táborainkba is mindig kapunk salátákat tőlük, mert fontosnak tartjuk a gyerekek tanítását az egészséges táplálkozással kapcsolatban.
Sokat köszönhetünk a Kemence pékségnek is. A hajókra ők adták az ellátmányt. Péksütiket, pékárúkat, rántott húsos szendvicseket. A Viwa Product Europa Kft. pedig rengeteg Viwa Vitamin watert adott a felkészülésre és magára az úszásra is.
Rengeteget köszönhetünk a Vizimentő Szolgálatnak. Az egész úszás alatt és utána is teljes támogatásukat élvezhettük, az eredetileg önköltségi ár helyett, látva és elismerve a gyerekek óriási teljesítményét, végül teljesen ingyen kaptuk a Vízimentős szolgáltatásokat: hajókat és a vízimentősöket is. Ezúton is mindent nagyon köszönünk Bagyó Sándornak, a VMSZ vezetőjének és a csapatának akik vigyáztak a gyerekekre.
Milyen volt a felkészülés, mennyit kellett úszni, hogy képesek legyenek a gyerekek a távot megcsinálni?
Ezeknek a gyerekeknek, akik részt vettek az átúszásban eleve napi 1.5-2 órás edzésük van. Ehhez jött a csütörtöki reggeli edzés. Amikor pedig úszhatóvá vált a Fundy tó Gyálon, mert az időjárás végre már megengedte, akkor ott gyakoroltuk az élő vizes úszást. Sümegcsehin pedig egy szerzetes rend jóvoltából, tudtunk edzőtábort is tartani. A felkészülés jól sikerült, volt sok lehetőség gyakorolni.
Hol gyakorolták az éjszakai úszást?
Sehol. A helyszínen. 😊
Hogyan indult az átúszás napja?
Természetesen megint nem hagytunk elég időt a bepakolásra és nagyon sok dolog egybe volt rendezve. Szétkellett porciózni mindent, ez pici feszültséget és még több munkát adott az induláskor. Volt 4 vitorlás hajó, egy elektromos hajó, egy kiszolgáló hajó és a vízimentők hajói. Rengeteg ellátmányunk volt. Az ételek, meg a több liter folyadék, amit minden hajóra elkellett osztani. Az indulás Keszthelyen a keszthelyi városi strandról történt, én indítottam el a gyerekeket. Akkor már minden hajó összeállt és minden rendben volt.
Kik kísértek még titeket?
Volt apuka aki vízi biciklit bérelt és úgy jött velünk egy darabig… 😊 Az Éles kajakosok pedig maguktól felajánlották, hogy jönnek velünk és felváltva kajakoztak a gyerekek előtt az elejétől a végéig. Éjszaka sem hagytak magunkra, mentek előttünk kivilágítva, az árvaszúnyog invázió ellenére is. A gyerekek pedig követték őket. A kis konvojunk úgy nézett ki, hogy a kajakosok elöl, utána az úszók mellettük két vízimentőhajó. Az egyik folyamatosan nézte őket a másik hozta-vitte a gyerekeket a vitorlásokra.
Voltak nehézségeitek?
Amikor a vízen voltunk, akkor már miden flottul ment. Persze volt, hogy begörcsölt az egyik kislány válla, vagy az egyik kisfiúnk egy etapot tudott csak úszni, mert nagyon náthás volt és az orvos nem engedte. Vagy egy kislánynak nagyon ment a hasa, de nem volt kérdés benne, hogy folytassa-e, úszott tovább. Amire viszont nem számítottunk, az az árvaszúnyog invázió volt. Balatoni gyereknek vallom magam, de én még ilyet soha életemben nem láttam. Mintha havazott volna annyira sok szúnyog volt, ez jelentősen megnehezítette az éjszakai úszást. Ettől függetlenül egy szó nélkül csinálták végig a gyerekek ezt az egészet a hidegvízben, a vizes neoprén ruhát vacogva rángatták fel magukra sokadjára is.
A gyerekek aludtak valamennyit ezalatt a 24 óra alatt?
A gyerekek ezt az akadályt is remekül vették. A hajókon 1-2 órát tudtak aludni ez valóban nagyon kevés. De amikor egy ilyen „adrenalin fröccs” alatt van az ember, amikor egy nagy teljesítményt visz véghez, akkor az igények változnak. A fókusz a célon van és nem a körülményeken. Az alvás helyett a gyerekeknek fontosabb volt az, hogy szurkoljanak az éppen úszó társuknak. Nekünk, edzőknek ez nagyon meghatározó élmény volt.
Milyen volt a célba érkezés?
Az utolsó 500 métert együtt úsztuk be a gyerekekkel, a vizimentő hajók szirénáztak közben, eufórikus élmény volt. A szülőknek is nagyon hálásak vagyunk. Hiszen a felkészülésbe is sok energiát tettek és az eseményt is végig követték a szárazföldről is. A célban pedig egy óriási bulival vártak minket.
Mi a következő kihívás? Van már valami a fejedben ezzel kapcsolatban?
Hihetetlen volt ez az egész, néha eszembe jut egy-egy momentum a mai napig az átúszásról. Még megkell emésztenem, felkell dolgoznom. De természetesen nem mi lennénk, ha nem lennének ötleteink a jövőre vonatkozóan.
Emi téged kérdezlek tovább. Köztudott, hogy ti edzők a Kis Pingvinnél szimbiózisban vagyok, még külsőre is mintha testvérek lennétek, annyira hasonlítotok egymásra. Hogy kerültél ide az egyesülethez és te hogy élted meg az „ Egyhosszbalaton” átúszás kihívást?
5 éve vagyok a Kis Pingvinek csapatának tagja, ez volt most a 6. nyári táborom, ami lezajlott a nyáron. Random jött az életembe ez a lehetőség, egy ismerősöm által. Lehívtak egy hétre dolgozni az uszodába de így utólag – bár még soha nem mondtam a Melinek – ma már látom, hogy az egy hét a beetetés része volt a dolognak. – (nevet a szerk.) Azért hívtak le az uszodába, hogy megnézzék, hogy hogyan dolgozom, milyen a hozzáállásom a gyerekekhez. Egy hét után állást ajánlottak nekem. Én akkor költöztem vissza Szegedről Budapestre, mert akkor hagytam abba a vízilabdát. Természetesen uszodát sem szerettem volna látni jó darabig, ez két hétig sikerült is…azóta itt vagyok. Nagyon megtetszett a gyerekekkel való munka. Eleinte csak délután oktattam az egyetem mellett, amikor lediplomáztam akkor az egyetem utolsó éve alatt megcsináltam a vízilabda edzőit és itt maradtam.
Miből diplomáztál végül?
Nemzetközi kapcsolatokból. 18 évesen megakartam váltani a világot. Aztán rájöttem, ahogy idősödtem, hogy kis pont vagyok ehhez.
Ismertéték egymás a Pingvin oktatókkal, Melindával, Fannival a vízilabdás karrierből korábbról?
Amikor a Honvédban kezdtem 10 évesen játszani, akkor volt a Meli a felnőtt csapatban a második kapus. Őt látásból ismertem. Fanni ellen viszont játszottam, mert vele közel vagyunk korban.
Számodra milyen élmény volt az átúszás a gyerekekkel?
Nagyon különleges volt. Nap, mint nap azokkal a gyerekekkel dolgozni évközben, akikkel utána megvalósul egy ilyen nagy feladat. Hogy megismerni egy másik arcukat és ezáltal még közelebb kerülni hozzájuk. Nagyon sokat nőttek a szememben. Ahogy felnőttek a feladathoz, amennyire komolyan vették, tényleg korukat meghazudtolták. Hideg volt a víz, görcsöltek az izmok, hányingerük volt a himbálózó hajón és ők ezt tűrték és állták egy szó nélkül. Ezzel elértek és túlszárnyaltak olyan mércéket, amiket nem gondoltunk volna. Hiszen nagyra tartjuk őket de ilyen korú gyerektől meglepő volt, hogy ezeket a kihívásokat így megtudták ugrani, nem csak a vízben, hanem a hajón, és a felkészülés alatt is. Szerveztünk már eddig is kihívásokat pl.: az „egy nap a medencében 24 órás kihívást”, illetve a 250 km-es úszást a Lupán. Minden évben van cél, amire jobban lehet fókuszálni, szerintem ez az egyik fő esszenciája az egyesületünknek.
Mi mozgat benneteket, Kis Pingvines edzőket ezekben a kihívásokban?
Mi nem dolgozni járunk be ide az egyesületbe. Nem nézzük az órát, hogy meddig tart a munkaidőnk. Nekünk fontosak a közösen megálmodott célok. Mi ezekért sokat teszünk és áldozunk is. Hiszen nagy része a napunknak a Kis Pingvinekről szól, és még utána is gyakran a szabadidőnket, magánéletünket is rááldozzuk egy-egy projektre. Nehéz egyensúlyozni de mivel mindannyian az élsportolói szférából jöttünk, így nem újdonság számunkra a fontossági sorrend felállítása. Mi edzők nem munkaként gondolunk az egyesületre. Az a célunk, most például a táborok kapcsán is ez volt, hogy hétfő reggeltől péntek délutánig olyan pluszokat adjunk a gyerekeknek, hogy úgy menjenek innen haza, hogy ez igazán jó hét volt és dőljön belőlük a szó a sok élményről. Tisztában vagyunk azzal, hogy hatalmas befolyással vagyunk a gyerekek életére. Jó ha olyan példaképeket vagy karizmatikus személyt tudunk nekik adni magunk által, ami pozitív nyomot hagy bennük.
A kihívások kapcsán is érződik, hogy ti itt a Kis Pingvineknél tényleg adni szeretnétek a gyerekeknek. Sokkal többet, mint amit egy vízilabda edzés adni tud. Így látod te is?
Ahogy az elején említettem fiatalon megakartam váltani a világot de rájöttem mire lediplomáztam, hogy kicsi pont vagyok ehhez. Ez a lehetőség, itt lenni Meliékkel óriási perspektívát adott, ahhoz hogy mégis lehet csinálni valami maradandót, hogy lehetünk világmegváltók más szinteken is. Láttam, hogy Meli itt dolgozik a 18. kerülteben és ő valami forradalmit csinál azzal, hogy kis lokális szinten, alulról, de szívvel-lélekkel építkezik. Olyat ad a gyerekeknek, ami a mai világból egyre jobban hiányzik. A közösségi élményt, az értékrendet, ami nem ez a materialista, száraz, érdekekelen alapuló világ. Hanem annak amit ő ad nap, mint nap, annak lelke van! Nagyon jó olyan helyhez tartozni, ahol értéket lehet átadni és kollektíven ebben hiszünk. A mai felgyorsult világban a sport egy hatalmas alapkő, egy védőhaló, egy attitűd, egy életforma. A sport mellett szerintem a művészet adhat még ilyen sokat a gyerekeknek.
Milyen alapelveket követtek mint edzők a Kis Pingvineknél?
Szigorú de igazságos. A mai gyerekeket jobban kell dicsérni a random visszajelzések miatt. A mai felgyorsult világban a gyerekeknek is gyorsabb visszaigazolásokra van szükségük. Viszont hisszük, hogy a határokat is fent kell tartatani. Ha nem húzunk határokat, akkor a gyerekek próbálgatni fogják, hogy meddig mehetnek el és képesek kitolni veszélyes szintekre. Mi tudjuk, hogy a határok megvédenek.
Szerinted mi motiválta a gyerekeket, abban, hogy átússzák a Balatont hosszában?
Óriás motiváció volt számunkra a Flóra, Drávucz Rita kislánya, akinek gyűjtöttünk. Hajtotta őket, hogy jót tehetnek érte. Elhitték magukról, hogy képesek erre a teljesítményre, senki sem ingott meg egyszer sem. Pedig látszott rajtuk, hogy fáradtak, hogy vacognak mert hideg a víz, vagy fáj valamilyük, ennek ellenre visszamentek a vízbe. Ez volt a legnagyobb hatással rám. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen megindító lesz ez az egész. Úgy gondolom, hogy teljesen új alapra helyezi a leendő közös munkát szeptembertől. Nagyon kíváncsian várom, hogy hogy fog megjelenni, milyen hatással lesz a vízilabdában ez a hatalmas élmény, amin keresztülmentek és hogy mennyire jön majd vissza önbizalomban, a játékban és a teljesítményben.
Ez a cikkünk is érdekelhet:
